A neveletlen Tipsitapsi

Lógófülüt játszóházba vitte keresztanyja. Vele ment Tipsitapsi, a szintén hároméves kicsinye. Ennek a játszóháznak volt beltéri és kültéri része is. Először a belsőbe mentek. Volt ott útvesztő, mászófal, csőcsúszda, mászótorony, légvár, szivacsjátékok, még trambulin is. Mindet kipróbálták. A csőszúszdára először Lógófülü lépegett fel a lépcsőn, ám Tipsitapsi félrelökte. Szegény majdnem leesett róla. Miután lecsúsztak, Lógófülü megkérdezte: - Tipsitapsi miért löktél meg? - Hogy mondhatsz ilyet? - hitetlenkedett a másik – nem löktelek meg! - De meglöktél! – mondta szomorúan, de inkább hagyjuk, nem érdemes vitatkozni. - Nem igaz! – mondta nyomatékosan, majd elviharzott. Lógófülü a mászófalon folytatta a játékot. Ám Tipsitapsi már a nyomában járt és ismét meglökte. - Tipsitapsi miért löktél meg? Majdnem leestem. - Hogy mondhatsz ilyet? - hitetlenkedett a másik – nem löktelek meg! - De meglöktél! - sóhajtotta, és rosszallón csóválta a fejét. Közben hozzájuk csapódott egy láthatóan sánta hasonló korú apróság is. - Itt tipeg-topog a Csonkabonka! - mormolta a foga alatt Tipsitapsi, de azért jól lehetett hallani. - De undok vagy! – felelte most már bosszúsan Lógófülü. Erre csak nevetett. - Elmondjam az anyukájának, hogy hogyan viselkedik? – töprengett Lógófülü. - Lehet, hogy megszidja, esetleg meg is veri. Ezt nem tudhatom. Nem akarok neki rosszat. Inkább nem szólok, csak nem játszom vele tovább. Így is tett. Kiment homokozni. Elővette a vödröt, szitát, lapátot és a nyusziformát, amit otthonról hozott és játszani kezdett. Egyszer csak odament hozzá Csonkabonka és csatlakozott hozzá. Nagyon jól érezték magukat. Jól tapadt a homok, így építettek egy kertes házat. Még autót is tudtak formázni a ház elé. Ekkor érkezett meg Tipsitapsi. Rájuk förmedt: - Hová tűnt az én homokozó játékom? - Nem tudom! - Én se láttam!- felelték egymás után. - Lehet, hogy elástátok! - folytatta. A két kicsi kereste, kutatta, de nem találta. - Bezzeg, hogy nem találtátok meg, ilyen-olyan teremtette - pattogott Tipsitapsi, - mert bizonyosan ez az enyém és ti elloptátok! - Dehogy! - Hiszi a piszi! - Ekkor érkezett oda Lógófülü keresztanyja. Mindent hallott. - Tipsitapsi, te nem is hoztál semmit! – nézett rá szemrehányóan. Tipsitapsi elvörösödött és elszégyelte magát. - Későre jár, induljunk haza! Lógófülü hozd a játékaidat. Még elköszönt kis pajtásától, majd hazamentek. Tipsitapsi pedig bocsánatot kért Lógófülütől. Ezentúl mindig őszinte volt. Soha többet nem csúfolt ki senkit se. Ha hiszitek, ha nem, így történt.