A kiscica és a kisegér barátsága

Volt egyszer egy aprócska cica, akinek homokszínű icipici szívecske volt a hófehér bundáján és pihe-puha volt a farka. Minden nap kint játszott a kertben. Kergette a pillangókat és ugrabugrált a fűben. Egy nap azonban túlment a kert végén, eltévedt, és nem találta a hazavezető utat. Kóborolt egy darabig az erdőben, amíg véletlenül találkozott az inci-finci kisegérrel. A kisegér nagyon barátságos volt, és megígérte, hogy segít neki hazajutni. Így is történt. Mentek, mendegéltek, vezette a kiscicát az erdőn át, mezőn át, patakon át és végül egy nagy tisztásra értek. Azonban a tisztás szélén egy behemót nagy kutya épp hempergett a fűben. A kiscica nagyon megijedt, és elkezdett sírni. – Miaú-miaú-miaú…- A kisegér látta, hogy a kiscica fél, és tőle távolabb elkezdett ugrabugrálni, hogy elterelje a kutya figyelmét. Nosza, a kutya elindult a kisegeret üldözni, miközben a kiscica is el tudott szaladni. Addig-addig szaladt, amíg egyszer csak egyre ismerősebb lett a táj, hazatalált. A kiscica anyukája nagyon boldog volt, hogy újra láthatta a kicsinyét. Odabújt a cicamama pihe-puha bundájához, az meg nyalogatta féltőn, óvatosan. Egyszer csak, amikor már épp aggódni kezdtek, megjelent a lyukban a kisegér. Az egész cica család hálás volt a kisegérnek a segítségért. Azóta a kiscica és a kisegér jó barátok lettek, és mindennap együtt játszanak a kertben.