A föld vágya

Zsuzsa0302•  2019. január 6. 17:05

Már olyan nagyon vártalak,

ím egyszer csak megérkeztél.

Puha paplannal betakartál

már érzem, hogy megértettél.

 

Nagyon jó, hogy itt vagy már velem,

hisz pihenhetek békésen.

Tudom, hogy dajkálsz, vigyázol rám,

némán figyeled légzésem.

 

Együtt álmodunk, hiszünk, bízunk,

de jó itt féltő karodban!

Hallom dalod, érzem, hogy ölelsz.

nem félek a viharokban!

 

Látod, kedvesem? Minket néznek

a fák, bokrok, egy kis veréb.

De, nézd! Tiarát öltött a táj,

derest, csipkést. Ó, meseszép!

 

Itt az alkony, a hold nyújtózik,

most nyugovóra térhetünk.

Hozzánk hajol és megcirógat,

szebb s jobb jövőt remélhetünk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsuzsa03022019. január 11. 16:38

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen!
Kellemes hétvégét kívánok! :)

Zsuzsa03022019. január 11. 16:38

@skary: Igen, a "remény hal meg utoljára" :)

Zsuzsa03022019. január 11. 16:37

@Rozella: Köszönöm szépen drága Róza! :)

SzaipIstvanne2019. január 7. 12:48

"O, meseszep!" versed is. Gratulalok.

Szep napot, napokat kivanok!

skary2019. január 7. 06:39

remélni az tlöhet

Rozella2019. január 6. 20:54

Béke, nyugalom, szeretet, szépség, védelem, összetartozás,...és remény... talán nem csak a föld vágya ez...Szép gondolatok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom