A csillagos ég

Kitti egy szép nyári este felnézett az égre.

-          Ó, de szép! - állapította meg.

-          Ez volt a naplemente.

-          Honnan jött ez a hang? Ezt ki mondta? - Nézett körül eltűnődve.

-          A Nap már annyira mélyen volt a horizont, a látóhatár alatt, hogy a róla érkező fény már nem ér el hozzánk. – folytatta az a különös hang. Mintha ciripelte volna valaki.

-          Jé, te vagy az, tücsök? Te feleltél?

-          Igen, én.

-          Nagyon okos vagy.

-          Köszönöm szépen. – Azzal hangos ciripeléssel tovább állt. Teljesen besötétedett. Éjszaka volt. A Hold már odafent ragyogott az égen. Hűséges társa volt a Földnek.

-          Édesanya!

-          Igen, kislányom?

-          Nézd, milyen gömbölyű a Hold!

-          Valóban, most annak látszik.

-          Ezt hogy érted? – kíváncsiskodott Kitti.

-          Hiába látod gömbölyűnek, vagy kiflinek, a Hold alakja valójában nem változik. A Nap mindig csak egy oldalát világítja meg.

-          De miért?

-          A Hold kering a Föld körül és mindig ugyanaz az oldala nézi a Földet. Ezért látjuk a megvilágított részt másképp. Attól függ, hogy a Hold hol, merre jár a Föld körüli pályáján.

-          De érdekes! Milyen fényes!

-          Pedig nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza.

-          Komolyan?

-          Komolyan.

-          De miért van az, hogy néha kifli alakú? Sőt olykor mintha a kifli tükörképét látnám.

-          A kerek hold jobb fele, vagy, ahogy Te mondtad, kifli alakú, fényes, amikor a bal oldala árnyékban van. Ezt követi, a telihold. Utána a Hold elkezd fogyni, akkor látjuk a kifli tükörképét. A végén teljesen elfogy a Hold, és újhold lesz.

-          Hű, de izgalmas!- ujjongott boldogan a kislány.

-          Bizony, az! – mosolygott az anyukája.

Kitti tovább gyönyörködött a csillagos égboltot nézve. 

-          Édesapa! Édesapa, gyere te is! Egyre több a csillag!

-          Tényleg! Jól látod, Kitti. De nézd, a csillagok különböző méretűek, és elmondom neked azt is, hogy saját fényük van.  Azt tudtad, hogy a Nap is egy csillag?

-          Nem, nem tudtam!-Ezen úgy meglepődött a kislány, hogy tátva maradt a szája.

-          A Földhöz a legközelebb álló csillag a Nap.

-          Hű, de érdekes! Milyen sok csillag van az égen! Tudod édesapa, hogy miért látszanak aprócska csillámló pontoknak?

-          Azért, mert nagyon, de nagyon messze vannak tőlünk.

-          Nézzétek! Ott, mintha egy kicsi medve feküdne az égen.

-          Jól látod Kitti, az egy csillagkép. Az a neve, hogy Kis Medve.- válaszolta az édesapja.

-          Tényleg? – kacagott a kislány.

-          Tényleg. – felelte édesapja.- Látod a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillagát?

-          Igen, látom.

-          Az a Sarkcsillag.

-          Hogy tündököl!- kiáltotta rácsodálkozva a kislány.

-          Nézz csak oda, Kitti!- mutatott egy csillagképre az édesapa.  Oda, amelyik a Kis Medve mellett van. Az a Nagy Medve. - Egyszer csak a Nagy Medve felágaskodott, körülnézett jobbra-balra, majd odacammogott a Kis Medvéhez, átölelte, az meg az ölébe bújt. – Ó, csak képzelődtem.- ocsúdott fel a lány.

-          Ott pedig, az a kilenc fényes pont, azaz csillag, olyan, mint egy oroszlán, az az Oroszlán csillagkép. Látod? - Az oroszlán egyszer csak elindult egy magas szirt felé. Délcegen, mint egy uralkodó, majd bömbölni kezdett. -Látod?- kérdezte újból az édesapja.

-          Csak ábránd volt!- mosolyodott el a lány. -Igen, azt hiszem, látom. - Kitti nagyon sokáig, némán bámulta az eget. Egészen belefeledkezett.

-          Édesapa, édesanya, nézzétek! Ott van az égen egy halvány, felhőszerű sáv is.

-          Igen, az a Tejút.

-          Tej út?

-          Nem. – kacagtak fel a szülei. Semmi köze sincs a tejhez.

-          Akkor, miért az a neve? – érdeklődött tovább Kitti.

-          Azért- válaszolta az édesapja- azért, mert egy monda szerint Héraklészt születése után, az alvó

Héra, azaz Zeusz főisten testvére és felesége mellére helyezték. Ahogy manapság is az édesanya keblére teszik az újszülött babát az orvosok. Itt is valahogy úgy történhetett. Ekkor felébredt Héra, aki úgy meglepődött, hogy eltolta magától Héraklészt. Ekkor az anyateje szerteszét fröccsent az égen.

-          Hűha! - ámuldozott Kitti. – Milyen izgalmas, lebilincselő történet! Egyébként ki volt Héraklész?- kérdezte a kislány az édesapját.

-          Héraklész, a monda szerint egy görög királyfi volt, felnőtt korára pedig egy hős lett.

-          Szerintem menjünk be, késő van, már hűvös is és ideje lenne lefeküdni. – szólt Kitti édesanyja.

-          Szerintem is. Ráadásul egyszerre elég is volt ennyi érdekesség. Mit gondolsz kislányom?- tette fel a kérdést az édesapja.

-          Igazatok van- felelte eltűnődve. –  Jó sok tudást szereztem, ma is.- mosolyodott el a leányka.

Ha Kitti még kint maradt volna csillagokat kémlelni az égen, akkor az én kis mesém is tovább tartott volna!