A békés Balaton

Mily szépség van odalenn a mélyben, ugye, elnémultál, kis madár? – kérdezte a tó. Ábrándozó tekintettel nézem a ringó, végtelen, szép határt! – felelte a madár. Hold világánál, a víz tükrében csillan képe ezer csillagnak, mint júniusban úton-útfélen, szentjánosbogár szárnyainak. Szellő gyorsan bontja vitorláit, szilaj vihar dalát hallgatom. Tombol a hullám, a csillagpázsit már rég eltűnt villámszárnyakon. – folytatta a madárka. Amuri kagyló könnye patakzik, hallod, hogy sír, szenved a nádas? Gyógyítsd meg őket úgy pirkadatig, hallod, hogy könyörög, hisz lázas! Hoppá, hirtelen elült a szélvész, több csavarhínár kacarászik. Gyönyörű, tükörsima felszínén, vígan kérészraj vitorlázik. Megtépázott fodrain fürdőzik Nap sugara, simítja hittel. Túlcsordul szívem, kinccsel töltődik, ahogy nézlek, s szinte újjászületek- mondta ámulattal a madárka.