Zsuzsa0302 blogja

Zsuzsa0302•  2020. március 21. 12:54

Bárgyúan a jelenben

 

Itt a tavasz és én mégse érzékelem,

és a szolidaritást nagyra értékelem.

Hírek zengnek fülembe, mik értékesek,

míg kétségek érintenek jaj, érzékenyen!

 

Ülök némán, fülembe harsog a hírek,

és tárt kapuk hívogatnak: mind- mind boltíves.

Maradunk? Átmegyünk? Gyertek elixírek!

Élünk? Halunk? Higgyétek, baj van, nem szépítek!

 

Van ki muszájból dolgozik, van ki otthon,

van hol a család együtt, s van attól megfosztott.

Mindenkinek nehéz, mint harcban az ostrom,

össze kell fogni! S hagyjuk az esély felsikoltson!

 

Ülök némán, épp magam elé bámulva,

félek, de palástolom, lehet tán bárgyúan.

Történtekbe még bele vagyok kábulva,

mélázom a lehetséges jövőről ámulva.

 

Itt a tavasz, rigók trilláznak, táj éled,

de én még nem észlelem igazán e szépet.

De a Föld már sóhajt, mély álomból ébred,

halljátok? Lélegzik, reményt, csodát nyújt néktek!

 

Annyi mindent megértünk már összefogva,

oly sok mindent átvészeltünk együtt vacogva!

Mit kérek most ismét tőletek zokogva?

Ezt újra! S ha vége, ismét kezdjük ujjongva!

 



Zsuzsa0302•  2020. március 18. 12:46

Versenyfutás az idővel

Vajon miért lett elutasítva?  :(

 

Itt ülök magamba mélyedve,

a múlt immár homályba veszett.

A jelen lüktet, most jól betett,

kétségek közt, reményt feledve.

 

De nem, mégsem! Miért feledjem?

Egy vékony szalmaszálat fogok.

Míg a szívem cseppnyit is dobog,

csodás világot nem felejtem!

 

Ó, annyi mindent megértünk már,

sok mindent átvészeltünk együtt!

Ez is akadály, mi most beüt,

mi láthatatlanul körül jár.

 

Erősek leszünk, nem veszítünk,

üldözzük az ólálkodó kínt.

Majd kint a réten milliószín

csodaszép koszorút készítünk.

 

Egy jövőbe szállunk szárnyakon,

átértékelve múltat, jelent.

Dús földbe nektek magot vetek,

halljátok boldog, győztes dalom?

 

Zsuzsa0302•  2019. november 23. 15:14

Álmodozom

Szinte beleborzongtam, ahogy a szürke felleg

végig nyargalt redős hátamon. Hiába, kemény a tél!

Torz szél fújt, tar hajam majd letépte, úgy cibálta,

oltalmazó karjaimban a kis fészek majd elalélt.

 

Ó, te álnok ördög, hallod? Most miért vigyorogsz?

Úgy csipked a szél! -Látod? Már a könnyem is jéggé fagyott!

Pelyhek őrjítően keringőznek, ők legalább

mulatnak. Már beleszédülök! Hm, a rőt ősz is elhagyott.

 

Jól látok? Csitul a szél, nap jólesőn cirógat,

szelíd szellő dudorászik lágyan, kellemes dallamot.

Fakopáncs előbúvik, gyógyítgatja sebeim,

rigó száll a vállamra. Hallom e kedves fuvallatot.

 

Csönd van. Madarak szállnak, békésen csivitelnek, -

nézzétek, már majd leolvadt hosszú, hófehér szakállam!

Köröttem még sima, hízott jégtükör csillámlik,

aztán elköszön a nap, s hold világít az éjszakában.

 

Aranymezt öltött csillagok pulzálnak odafönt,

nézem őket. Álompor hull a szememre, álmosodom...

Grafikus homlokomra illúziókat rajzol:

gyönyöröket, titkokat, vágyat. Még mindig álmodozom…

 

 

 

Zsuzsa0302•  2019. november 23. 14:51

A legszebb csoda

/Vajon átment amit szerettem volna írni?/

Egy aprócska kertben piros virág nyílt,

kelyhében apró magocska növekedett.

A szirom védte, óvta, dúdolt neki,

repesett a lelke, hogy övé lehetett.

 

Éj volt, mosolygott a hold, a csillagok,

s a tündér varázspálcájával suhintott.

Hirtelen aprócska bimbóvá serkent,

körötte tüske békésen vele ringott.

 

Egyszer csak, ki tudja miért, a bimbót

rút féreg kezdte rágni, tövis meg bökte,

szélvész is támadt, fújt veszettül, s rózsa

a védtelen kis sarjat végül lelökte.

 

Dörgött a menny és a föld jajveszékelt,

aszott nő ropott, rítt a fekete varjú.

Hantnál föld töpreng, miértre nincs válasz-

 

most süt a nap, s nő a fű a létillatú. 

Zsuzsa0302•  2019. augusztus 13. 10:35

Úgy elröppent

Sápadt ajkamra hűvös csókot lehelt az éj, 

zengő húrjain fülembe sugdolózott a szél. 
Altató dalt burukkolt a megfeneklett csönd, 
és lágyan, féltőn cirógatott a fekete föld.

Reám mosolygott ott a fán az alvó kuvik, 
tücsök sem cirregett, - lám, nyugtalanul elbújik! 
Hajladozott a szomorúfűz a tóparton, 
mondd, talán meghallotta, megértette óhajom?

Egyszer csak "új nap virradt", egy remény született, 
mellettem a cédrus is bólogatott módfelett! 
Bársonyos aranyba burkolt a kelő sugár, 
hozzá madár csicsergett. Egy szarka volt: a kufár!

Kék pillangó keringőzött mámortól fűtve, 
ittam vele édes nektárt forrásnál behűtve. 
S mint a hangyáknál jöttek sorra a teendők, 
hajtottam magam, akár a kenus az evezőt.

Majd érdes lett a kezem, redős lett a szemem. 
úgy elröppent az életem, hogy észre se vettem. 
Fény szállt ott fent, ébenbe borult a horizont,- 
tán egy sarj őrzi rólam a rozsdás medaliont?

(hűvös, sápadt, kék, bársony, arany, húrjain, tücsök, hajladozó, sugdolóztak, alvó )

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom