Zsuzsa0302 blogja

Zsuzsa0302•  2020. augusztus 21. 12:04

Szuperhősök akcióban: A Margit- szigeten

                     Gani Zsuzsanna: Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

                                      

VII. nap

 

       Vasárnap volt, pihenőnap. Nem volt se óvoda, se iskola, sőt az Incifinci családban az édesanya és édesapa se dolgozott. Ezért úgy döntöttek, hogy elmennek a Margit- szigetre sétálni. Így is történt. 

      A hatalmas üde, zöld angolparkba leterítették a plédet. Míg a szülők napoztak, addig Zoé nézelődött. Történetesen a szuperhősök is épp itt időztek a szigeten. Mintha a földből nőttek volna ki, hirtelen megjelentek. Az árnyas sétányon sétálgattak békésen. Egyszer csak Zoé észrevette, hogy egy kislány, ahogy orrfújás után kidobta a szemetesbe az elhasznált zsebkendőjét, a szél felkapta és elfújta. Mint ahogy az örvény is szokott, úgy kavargott a levegőben. Ám a kislány ebből semmit se vett észre. Ekkor hirtelen megjelent Töhötöm, az illemtudó szuperhős. Zoé tátott szájjal, elképedve nézte. Eddig ő is azt hitte, hogy szuperhősök csak a mesében vannak. De ezek szerit mégsem. Töhötöm, az illemtudó, még mielőtt a zsebkendő leesett volna a földre elkapta és betette a szemetesbe. Ott hevert mellette egy üdítős doboz, azt is beletette, majd körülnézett. Örömmel nyugtázta, hogy mindenhol rend és tisztaság volt. Eközben az úton két iskoláskorú gyermek száguldott egymással szembe, az egyik rolleren, a másik gördeszkán. Közben nézelődtek erre-, arra. Egyszer csak egy hatalmas puffanás és mindketten a földön hevertek. Még sírni se volt idejük, - bár miért is sírtak volna, hiszen ők már nagyok és az meg milyen ciki, - máris ott termett Ond az együtt érző. Felsegítette a két fiút, jól megnézte, kikérdezte őket, hogy rendben vannak- e, nem- e tört el lábuk vagy a karjuk - közben jó nagy csődület támadt a szuperhős láttán-, de a két hatalmas púpon kívül, ami a homlokukat díszítette, szerencsére semmi baj nem történt. A figyelmetlen fiúk bocsánatot kértek egymástól és ment mindenki tovább a maga útján.  Zoé egy láthatóan gazdátlan kutyust vett észre, aki farkcsóválva kergetett egy macskát. Máris ott termett Tas. a gondolkodó szuperhős. Odament Blökihez- nevezzük el így- és megcirógatta. A macska megkönnyebbülten mászott fel a közeli öreg tölgyre, ahonnan megjelenésére riadtan repültek szanaszét az énekes madarak. Tas körülnézett, de sehol se látta Blöki gazdáját, így máris tárcsázni kezdte az illetékest. Azaz csak tárcsázta volna, de máris lélekszakadva jelent meg előtte egy aprócska kisfiú. Blöki boldogan, farkcsóválva szaladt kis gazdája elé.  – Mét calatál el Blöti? – kérdezte. – De jó, hod metaláltalat!- folytatta. – Deje, hazametünt. – Ekkor Tas felé fordult a kisfiú: -Töszönöm tépen, hod metaláltat a tutámat!- mondta a kisfiú mosolyogva. – Nagyon szívesen! De máskor jobban vigyázz rá- mondta Tas, a szuperhős és egy apró fricskát nyomott mosolyogva a fiúcska kobakjára. – Jendben! –és már szaladt is a szüleihez Blökivel. Ahogy egy darabig eltűnődve nézett a távolodó kislegény után, egy aprócska kismadarat vett észre egy óriási platánfa alatt. Tas odament, apró fagallyakból, földön heverő levelekből hordágyat szőtt. Papírzsebkendővel óvatosan megfogta a vörösbegy fiókát, ügyelve arra, hogy a kezével, ujjaival véletlenül se érintse meg, rátette a hordágyra és feltette a fészekbe. Az anyamadár és a fiókák is boldog csicsergéssel, csiviteléssel, csiripeléssel köszönték meg a segítséget. Kond épp a Japánkertnél sétált, amikor észrevette, hogy egy hajlott hátú, ráncos bőrű öreg néni élelmet cipelve próbál buszra szállni. Pillanatok alatt ott termett, elvette a nénitől a nehéz terhet, segített a néninek felszállni a buszra, sőt még leülni is. Egy kedves kisfiú illedelmesen köszönve állt föl, hogy ülőhelyet adjon neki. A néni szeméből egy könnycsepp is kibuggyant, ahogy hálálkodva megköszönte az önzetlenséget: - derék fiú vagy! A szüleid biztosan büszkék rád!- mondta, majd elköszöntek egymástól. A kiskamaszt jóérzés töltötte el. Örült, hogy így cselekedett. Máris többnek érezte magát, mint eddig. A Japánkertben mamutfenyő, kaukázusi szárnyasdiófa és egy virginiai mocsárciprus nyújtózkodott az ég felé. Önfeledten nézte a vízesést, a halastóban az úszkáló aranyhalakat és a mocsári teknősöket egy testvérpár. Egyszer csak a kislány véletlenül belepottyant. Testvére elkapta a kezét egy hirtelen mozdulattal és elkezdte húzni. De a testvére nehéz volt, így ő is beleesett a vízbe. – Segítség! Segítség!- kiabálták, de már addigra ott termett Huba a gyors, Előd az alázatos és Kond az erős szuperhős és kihúzta a testvérpárt a vízből, szerencsére épp időben. – Jó, hogy erre jártunk. Nem történt semmi bajotok? Nem fáj semmitek? – kérdezték aggódva. – Nem fáj, csak megijedtünk- mondták szipogva-, szepegve. Addigra már a szülők is odaértek. A szuperhősök szemrehányón néztek a félre hívott szülőkre, akik némán hallgatták végig a korholást. Nem szakították félbe a mondandót. Még ha nehezen is ment, de végig egymás szemébe néztek, hiszen így illik. – Köszönjük a segítséget!- mondta a család alázatosan. – Nagyon szívesen!- felelték, s már el is tűntek egy szempillantás alatt.  – Most mi hibáztunk!- mondták egymás szemébe a szülők- ez többé nem fordulhat elő!- folytatták csendesen. Gyönyörű volt az idő, csend volt, féltőn ölelte át az Incifinci családot a sok aranyló napsugár. Madarak daloltak a fákon, lepkék kergetőztek, méhek gyűjtötték a gyönyörű, illatozó virágokról a nektárt, hétpettyesek ették a levéltetveket. Harkályok, fakopáncsok kopácsoltak a fák törzsein, mókusok ugrabugráltak, fogócskáztak, kergetőztek az öreg tölgyeken. Egyszer csak a közeli játszótérről nem éppen illő módon, hangosan, kiabálva káromkodott egy csapat fiatal. Még az Incifinci család is elszégyellte magát a hallottakon. Máris ott termett Illemtudó szuperhős, aki már a megjelenésével is befagyasztotta ezt az értelmetlen szócsatát. Szeme szikrákat lövellt az ifjak felé. Tudták ők nagyon is jól, hogy miben hibáztak. Megígérték a szuperhősöknek,- mert addigra a többi is odaért-, hogy illemtudók lesznek. – Szavatokon fogunk benneteket és figyelni fogunk!- mennydörögték, aztán úgy eltűntek egy szempillantás alatt, mintha ott se lettek volna! Aztán újra csend lett, nyugalom a szigeten. Csodálatos platánok üde, zöld levelei susogtak, ahogy fésülte őket a szellő. Érdekes látványt nyújtott a megdőlt narancseperfa is. Még a zenélő kút is dalra fakadt ebben a mesés környezetben. A család ámulattal hallgatta. Aztán a nevelő néni vezetésével vagy egy tucat árva sétált arra, rendezett sorban. Ámulva nézték a sok mennyei szépséget és fürdőztek a csöndben. Incifinci család idilljét látva könnycseppek bugyogtak a szemükben. Ekkor ért oda Árpád, az adakozó szuperhős több nevelő szülővel együtt. Minden gyermek kiválasztott egy családot. Árpád, minden gyermek kezébe adott egy virágcsokrot. Ezeket nyújtották át az új szüleiknek az árvák. Reményekkel, s a szülőkkel karöltve indultak az új jövőjük felé. A nevelő néni könnyes szemmel integetett utánuk. Mit ne mondjak, az Incifinci család is.

     Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!

Zsuzsa0302•  2020. augusztus 20. 17:54

Szuperhősök akcióban: Ciki

Gani Zsuzsanna: Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

Vagy egy kicsit nagyobbaknak

Szuperhősök akcióban: Ciki

 

VI. nap

 

Iskolába készülődött Kitti és Kíra. Nagyon jó barátnők voltak már óvodás koruk óta s egymástól elválaszthatatlanok. Egymás titkát is megőrizték. Kittinek az utóbbi időben gyakran fájt a hasa, a feje, Kíra körmét rágta, tikezett és még néha be is pisilt. Egyikük se merte elmondani a szüleinek. Érzékenyek voltak, sérülékenyek, de már önállónak mutatták magukat. A magatartásuk is változott, dacoltak a világgal. Számtan óra elején a tanító néni feleltetésbe kezdett. Kittinek már izzadt a tenyere. – Vajon engem is felszólít?- gondolta magában. – Ekkor már szólította is a tanító néni. Kiment a táblához, de semmi se jutott az eszébe, pedig készült mára. Keze remegett, ránézett a társaira, de csak gúnyos arcukat vélte látni. A tanító néni kérdezni kezdte. Egyszer csak felengedett és ügyesen válaszolgatott a kérdésekre. – Ügyes vagy, szépen megtanultad a leckét. De máskor ne legyél ilyen bátortalan, mert az lerontja a teljesítményed- és beírta az ötöst a naplóba.- Igen, tanító néni- felelte halkan Kitti és lesütött szemmel ment a helyére. Ekkor Kírát szólította fel. Ő is ugyanígy járt és ő is ötöst kapott. Szünetben az udvaron az egyik fiú odament hozzájuk és csúfolni kezdte őket: Ó, de ciki… de tovább nem tudta folytatni, mert az összes szuperhős, mint ha a földből nőtt volna ki, hirtelen megjelent: Árpád az adakozó, Előd az alázatos, Ond az együtt érző, Kond a hatalmas erő birtokosa, Tas a gondolkodó, Huba a gyors, Töhötöm pedig az illemtudó szuperképességű. Közös szuperképességük pedig ugyebár a hét szuperhősnek a szavahihetőség, a vidámság, a sokoldalúság, a precízség, az okosság és végül a lelkiismeretesség volt. A csúfolódónak hirtelen torkára fagyott a szó. Lehervadt a gúnyos vigyor az arcáról azon nyomban. Ond az együtt érző szuperhős a fiúra nézett és megszólalt: Te is tudod magadból kiindulva, hogy nagyon érzékenyek vagytok ebben a korban, ahogy ez a két lány is. Nagyon meg tudják őket viselni a családi problémák, a feszült otthoni légkör és az iskolai csúfolódások, amit te is tettél az előbb.- Hát illik így viselkedni? – Szegezte neki a kérdést Töhötöm, az illemtudó szuperhős. A fiú elvörösödött és elszégyelte magát. Ezután Ond a lányok felé fordult. – Mondjátok, el mi foglalkoztat, mi bánt benneteket nyugodtan a szüleiteknek, akár a tanító néninek is. Egészen biztos vagyok abban, hogy segíteni fognak. Ha szeretnétek, akkor még mi is ott leszünk veletek, ha így könnyebb. – Komolyan? – néztek rájuk a lányok csodálkozva. Igen!- felelték. Köszönjük szépen a segítséget!- felelték illemtudón. – Nagyon szívesen!- válaszolták. Köszönjük, de szeretnénk mi magunk elmondani a szüleinknek.- Rendben! – Ahol baj van, mi rögtön ott termünk és segítünk!- felelték. – Köszönjük!- mondták még egyszer megilletődve a lányok, de talán már meg se hallották őket, mert addigra már hét határon is túl voltak. A fiú is csak ámult- bámult tátott szájjal. Aztán újra becsöngettek.

Zsuzsa0302•  2020. augusztus 20. 17:02

Szuperhősök akcióban: A baleset

Gani Zsuzsanna: Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

                                                      Szuperhősök akcióban: A baleset

 

V. nap

 

Cserhát cseres- tölgyes fái közé nemrégiben manna- és énekes kabócák költöztek. Legszívesebben a virágos kőrisen szívogattak. Itt laktak és ide utaztak a nagyszülőkhöz látogatóba Andrisék. Esett az eső, zuhogott, nem volt könnyű az úton tartani az autót, pedig édesapja jól vezetett. Egyszer csak egy őz ugrott ki az erdőből. Andris apukája hatalmasat fékezett. Szerencsére mindenki be volt kötve, így az ijedtségen kívül nem történt baj. Viszont velük szemben jövő autó vezetője nem volt bekötve, így nagyon megsérült. A mögötte száguldó motoros pedig átrepült a fékező autón, és a motoros is leesett róla. Hiába volt rajta bukósisak és motoros öltözet, a nagy sebesség miatt semmi sem segített. Andris mindent látott a kocsiból és sírva fakadt. Édesanyja gyorsan tárcsázott a mentőknek és a rendőrségnek, majd átölelte és nyugtatni próbálta kisfiát. Édesapja óvatosan körül nézett, nehogy arra jöjjön egy autó és még öt is elüssék, majd sietett segítséget nyújtani a bajbajutottaknak. Előd az alázatos szuperhős, akinek még gyógyító ereje is volt rátette a kezét sorra a sebesültekre, akik egy kicsit jobban lettek, stabilizálta állapotukat. Akinek szüksége volt rá azt elsősegélyben részesítette. Ott volt mellette Ond az együttérző, Tas a gondolkodó, Huba a gyors szuperhős is segítségnek. Odaért a mentő is szirénázva, szinte egyszerre a szirénázó rendőrautóval. Aztán mindenki tette a dolgát. A rendőrök kérdeztek és helyszíneltek, a mentőápolók pedig a sebesülteket látták el, majd bevitték a kórházba. Andris édesapja sokat segített a rendőröknek. Aztán elmentek. Még egy darabig ott ültek a kocsijukban. Andris és szülei tátott szájjal, elképedve nézték a szuperhősöket. –Köszönjük szépen a bajbajutottak nevében is a segítséget!- felelték illemtudón. – Ahol baj van, mi rögtön ott termünk és segítünk!- felelték. – Köszönjük!- mondták még mindig megilletődve, de talán már meg se hallották, őket, mert addigra már hét határon is túl voltak. Andrisék is épségben hamarosan megérkeztek a nagyszülőkhöz. A Cserhátban hegyek és völgyek közt, üde cseres- tölgyes fák ontották a bódító, friss illatokat. Gerinctelenek nem lakták, de gyakran hallották az uhu hangját. Harkály és fekete harkály gyógyította a megbetegedett fákat. Nyuszt, a hermelin és a vadmacska vadászott önfeledten. Patakjaiban vidrák úszkáltak gondtalan.  Őzek, szarvasok, muflonok és dámvadak éltek békésen egymás mellett a sűrűben. Andrisék is tettek egy sétát az erdőben.

 

Zsuzsa0302•  2020. augusztus 20. 17:02

Szuperhősök akcióban: A medve és a hajléktalan

                     Gani Zsuzsanna: Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

                                     Szuperhősök akcióban: A medve és a hajléktalan

 

IV. nap

 

Tiszta volt az égbolt. Egy felhő bárány se volt az égen. A nap is kellemesen fürdőztette sugarait. A Mátrában sok- sok melegvízű patak, jéghideg, tiszta forrás buzog. Cseres- tölgyes erdők nyújtottak menedéket, otthont a kis lakóknak: emlősöknek, madaraknak, hüllőknek, kétéltűeknek, bogaraknak, s rovaroknak.  Az egyik bokor aljában egy hajléktalan aludt. Jó idő volt most szerencsére, így nem fázott. Egy farkas csapat vonyított a közelben, mire rémülten megébredt. Épp egy hatalmas medve szaglászta őt. Aztán két lábra ágaskodott fenyegetően. Szerencsétlen ember ijedtében azt se tudta mit tegyen. A medve gyorsan tudott futni, úszni, fára mászni, ha futásnak ered, biztos nagy baj fog történni, tudta jól. Ráadásul ott volt valahol a közelben a farkasfalka is. Ezért inkább nyugodtnak próbált maradni, nem mozdult, pedig kalimpált a szíve veszettül. Ebben a pillanat ott termett Tas a gondolkodó, Huba a gyors és Kond az erős szuperhős, kinek tekintete villámokat lövelt. A medve ijedten hőkölt hátra, majd hátat fordított, s elment – Nem történt bajod? – kérdezték egyszerre. – Szerencsére az ijedtségen kívül semmi – felelte tátott szájjal, elképedve. Eddig azt hittem, hogy szuperhősök csak a mesében vannak. De úgy tűnik, hogy mégsem. – Köszönöm szépen a segítséget!- felelte ő is illemtudón. – Nagyon szívesen!- felelte. Ebben a pillanat ott termett Árpád az adakozó, aki egy kis kunyhóval lepte meg a tisztáson, Ond az együttérző, aki ruhákat és egyéb fontos tárgyakat adott a hajléktalannak. - Köszönöm szépen a segítséget!- felelte könnyes szemmel, illemtudón. - Ahol baj van, mi rögtön ott termünk és segítünk!- felelték. – Köszönöm!- mondta megilletődve, de talán már meg se hallották, őt, mert addigra már hét határon is túl voltak. Az ember most már nem volt hajléktalan, mert fedél volt a feje fölött. Megfürdött, hajat mosott, megborotválkozott, tiszta ruhát öltött és elment állást keresni. Sikerült neki. Attól kezdve ő is segített másokon. Ő is adakozó volt, együtt érző és alázatos.

 

Zsuzsa0302•  2020. augusztus 20. 17:01

Szuperhősök akcióban: A galeri és a vírus

                        Gani Zsuzsanna: Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

                                         Szuperhősök akcióban: A galeri és a vírus

 

III.nap

 

Kellemes nap volt. A játszótéren egyre több gyermek gyülekezett. Vidáman, jókedvűen, békésen játszottak. Ekkor érkezett meg egyszerre egy másik társaság, egy galeri. Harsányak voltak, látszott rajtuk, hogy rosszban sántikálnak. Közülük az egyik odament egy nála kisebb fiúhoz és becsmérelni kezdte. – Te töpszli, adsz nekem cigit? – Én még nem dohányzok, ezért nem tudok neked adni- mondta csendesen, de udvariasan. Tekintetében látszott, hogy fél. A nagy elfordult, de aztán egy hirtelen mozdulattal visszafordult és ütésre emelte a kezét. Ekkor hirtelen ott termett Huba, a gyors, és Kond, az erős szuperhős, kinek tekintete villámokat lövelt. A bandatagok ijedten hőköltek hátra. -  Miért akartátok bántani a kisebbet? Egyáltalán bárkit is? Nehogy azt higgyétek, hogy ezzel jobbak lesztek, mint ők. Jól esik látni ha bajban van a másik, vagy gyengébb? Nem illő viselkedés a kiszolgáltatottabbat lenézni. Ne így tűnjetek ki a többiek közül. Inkább nemes cselekedetekben. Akkor tényleg felnéznek rátok. Szüleitek is akkor lennének rátok büszkék. Aztán hirtelen az egyik tüsszögni kezdett. Szállt mindenfelé a sok- sok bacilus. Ekkor ért oda Árpád az adakozó szuperhős, aki papírzsebkendőket osztott szét a bandatagoknak, és még rájuk is szólt: - betegen miért nem vagytok otthon, az ágyban? Így megfertőztök mindenkit és ők is betegek lesznek. Miért nincs rajtatok maszk? Hisz tudjátok, hogy köztünk jár a láthatatlan vírus. Egészen addig itt lesz, amíg a kutatók nem találnak rá ellenszert. Vigyázni kell egymásra, távolságot tartani és sűrűn, szappannal kezet mosni. Azonnal menjetek haza!- ripakodott rájuk Árpád, az adakozó. A szuperhősöket látva a galeri meg se mert nyikkanni, hanem sietve távozott el a játszótérről.  -Nem történt bajotok? – kérdezték a szuperhősök egyszerre. – Szerencsére az ijedtségen kívül semmi – felelték tátott szájjal, elképedve. –Köszönjük szépen a segítséget!- felelték illemtudón. – Ahol baj van, mi rögtön ott termünk és segítünk!- felelték. – Köszönjük, köszönjük!- kiáltották a gyerekek még mindig megilletődve, de talán már meg se hallották, őket, mert addigra már hét határon is túl voltak. Újra béke lett és nyugalom. Tovább folyt a háborítatlan játék a játszótéren.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom