Zsu-zsa blogja
Anglia / Velem történt 2.
Munkahelyi szünet,gyári ebédlő.
Angolok között jól esik a magyar szó.
Szlovák kollégámmal egy ideje már beszélgetünk,
amikor váratlanul új témát hoz fel:
- Figyelted,hogy ezek a banánt sem úgy bontják fel ahogy mi? -
s azzal a fejével a többiek felé bök.
Naná,hogy nevetésben törtem ki...
mert 1,valóban másképp bontják az angolok a banánt,2 mert kollégám ezt úgy közölte mint valami abnormális dolgot.
Anglia / Velem történt 1.
Anglia,éjszakai műszak egy gyárban.
Egy 50 év körüli angol fazon toporog a gépsor mellett,látszik rajta,hogy új dolgozó.
Kérdésemre,hogy mióta dolgozik itt,röviden felel:
-Egy órája.
Majd a következő 15 percben - kesztyűjét lehúzva - elhalad mellettem és
közben oda szól:
-Ez nem jó munka.
...és azzal a lendülettel - úgymond - angolosan távozott.
Én meg álltam ott tágra nyílt szemekkel,a döbbenet határán....ugyan azt a munkát folytatva és arra gondoltam,ha ezt nem látom,talán el sem hiszem.
A Bánat dala
Az ének nem daloló,
A mély sekélyen libben,
Az ember csak létezik,
Része nincs már a hitben.
A táj oly ismeretlen,
A szép elunta nevét,
Hősként él a félelem,
S emeli fel két kezét.
Szivárványszínű a jó,
Bár elérhető volna,
Szeretet osztásakor,
Újra állni a sorba.
A magány bús táncot lejt,
Partnerei a könnyek,
A bűn mosolya csalfa,
Csábítania könnyebb.
Az édes, mint az ecet,
Értelme nincs a szónak,
Hazugság az életünk,
Megtudjuk,de csak holnap.
Semmink nincs,ami lenne
Azt eldobtuk már régen,
A bánat a barátunk,
Ellenségünk az Isten.
Hegedűjáték
A házban ahol lakom,az alattam levő lakásban egy idősödő
házaspár él.A bácsi szinte naponta szokott hegedülni.
Mindegy hogy nappal vagy este van,ha elkezdi, egy szűk óráig szokott bazseválni.
Nem hallok ki ismerős dallamot a játékából,nekem csak olyan vonó húzogatásnak tűnik.
Ennek ellenére nagyon szeretem amikor játszik.
A hegedűszó engem megnyugtat és pont.
A minap hazafelé tartottam, a bácsi előttem ért a bejárathoz.
Megnyomta a kapu kódját,belépett az ajtón és hátra sem nézett.
Amikor sietve elkaptam az ajtót,hogy előttem be ne záródjon,akkor vett észre.
Szabadkozott,hogy nem ilyen faragatlan ő és ne haragudjak,meg ilyenek…
de nem hallotta,hogy utána jövök(és most figyelj!),mert nagyon rossz a hallása.
Abban a pillanatban megvilágosodtam,a hegedűjátékát illetően…:)
Lángos
Nagy pocakkal pózoló anyukák,babaúszáson vizet nyelő bébik…
Gyertyát fújó csemeték,óvodai csoportkép…
Ballagó vén diák,esküvői vacsora…
Manapság fotók,videók kísérik végig a gyermekkorból felnőtté válást és
persze aztán az öregedés is nyomom követhető.
De nem volt ez mindig így.
A hetvenes években nekünk nem volt fényképezőgépünk
és naná,hogy kameránk sem.Pedig sokat segítene az emlékek felidézésében,
főleg azokra a dolgokra amikor még egészen kicsi voltam.
Nekem vannak olyan gyerekkori sztorijaim,amit már nem tudok eldönteni,
hogy én emlékszem rá vagy arra emlékszem ahogy elmesélték.
De erre a történetre biztosan emlékszem.
Itt van a „videó”a fejemben.
Az óvodából tartottunk anyuval hazafelé,szokás szerint Hévvel.
Anyu egy nyomdafélében dolgozhatott,mert az oviba sokszor hozott
fehér papírra nyomtatott mesefigurákat,amiket ujjongva,
sokszor még a nyelvünket is kint felejtve, színeztünk ki a pajtásaimmal.
A Hévmegállóban bent álló,indulásra váró szerelvényben ültünk,
én a lábam lógattam.Talán tavasz lehetett.Anyu szemben ült velem.
Rajtam a piros poncsóm volt,amit a mamám horgolt.
Az állomáson levő lángossütőből élesztő és
olaj szaga keveredet a levegőbe,ami a nyitott ajtón keresztül a kocsit is belengte.
Lángost akartam.Anyu hiába mondta,már nem sokára indulunk,nincs idő leszállni..
Lángost akartam.Anyu leszállt.Az ablakból néztem sietős lépteit,ahogy fizet…
Lángossal a kezében visszafelé lépteit futássá szaporázta és ekkor megbotlott.
A lángost magasra emelve,hogy baja ne essen, ő a köre huppant.
De azzal a lendülettel fel is állt és már ott is termett mellettem,
átadva nekem kezéből a lángost.
Nagyokat haraptam és közben a szemem anyu térdére tévedt.
A szoknyája térd fölé ért.Elkaptam a tekintetem és ettem tovább.
De aztán újra oda néztem.Néztem a kiszakadt harisnyáját,
a felhorzsolt,sebes térdét.Anyu arcán nem volt nyoma fájdalomnak,
szeméből..”egyél kincsem…”sugárzott.
Ennek sok-sok éve már.
De a lángosról még ma is anyu vérző térde jut eszembe.