Száncsengő...

„Éj mélyből fölzengő csing- ling- ling száncsengő…”

-  

_    Gyere Emmett, leülünk ide a kanapéra, a karácsonyfa mellé. Elmondok neked egy történetet, majd olvasok egy mesét. Hozd ide, amit Nagyapáék vettek neked. - mondta Hetty a fiának, aki rossz kedvében volt.-Tudod réges-régen, amikor a legtöbb háznál még áram sem volt, este kezdett sötétedni, petróleumlámpát gyújtottak. Nem volt számítógép, nem volt se vezetékes, se mobil telefon, se tv, se rádió. Este összegyűlt a család az asztalnál, megbeszélték, hogy éppen azon a napon mi történt velük. A gyerekek a házi feladatot készítették, és ha kellett, akkor segítséget kértek. Nagyon sok helyen, karácsonykor még fenyőfára sem tellett, nem hogy drága ajándékra. Gyermekkoromban hallottam ezt a történetet, amit elmesélek neked. Szent este, az egyik családnál, amikor a lámpát lekapcsolták, mindenki nyugovóra tért, nagyon-nagyon messziről megszólalt egy száncsengő. A gyerekek nem ismerték ezt a hangot, boldogan szaladtak az ablakhoz, hogy megnézzék mi is ez. A szüleik mosolyogva nézték a kíváncsi gyerekeket. Egy kis idő után, már nem lehetett a hangot hallani. Nem is látták mi lehetett, de idejük sem volt megkérdezni, mert amikor megfordultak, meglátták a bőségesen díszített karácsonyfát. Alatta tele volt ajándékokkal. Senki nem kérdezett, nem is mondott semmit. Oda szaladtak a dobozokhoz és kibontották. Pulóver, nadrág, zokni, cipő, kabát és még sorolhatnám mi minden volt ott. Könnycseppek jelenetek meg az arcukon. Látod Emmett, nem az számít, milyen drága ajándékot kapsz, milyen nagy, vagy épp erre vártál-e. Az számít, hogy akitől kapod, és milyen szeretettel adja neked. Minden egyes ajándékot becsüld meg, mert majd évek múlva előveszed, és szép emlékek fognak eszedbe jutni.

Emmett felállt, magához ölelte a mesekönyvet, adott Hettynek egy puszit, majd könnyes szemekkel elindult a szobája felé.