Lányomnak

Zsellerne•  2021. június 23. 15:00  •  olvasva: 57

Még mindig az anyukád vagyok...

Amikor már nem figyelsz vagy nem érdekel mit mondok. 

Még mindig az anyukád vagyok... 

Amikor eldöntöd, hogy régimódi vagyok és a saját utadon akarsz menni. 

Még mindig az anyukád vagyok...

Amikor visszaszólsz, panaszkodsz és vitatkozunk. 

Még mindig az anyukád vagyok...

Amikor rájössz, hogy többet tudsz, mint én.

Még mindig az anyukád vagyok...

Amikor elköltözöl és magaddal viszed a szívem egy darabját. Még mindig az anyukád vagyok...

És még mindig ugyanúgy szeretni foglak mint az első nap, amikor a karjaimban tartottalak. 

Még mindig az anyukád vagyok...

Imádkozom érted és gondoskodom róla, hogy a szárnyaid elég erősek legyenek ahhoz, hogy szárnyaljanak. 

Még mindig az anyukád vagyok... 

A legjobbat akarom és feláldozom a terveimet a tiéddel kapcsolatban. 

Még mindig az anyukád vagyok... 

Mindig lesz hely a számodra és egy ölelés, hogy üdvözöljelek. Még mindig az anyukád vagyok... 

És az utolsó lélegzetemig magammal hordom a szereteted. 

És minden nap hálás vagyok Istennek a kiváltságért és örömért, amiért eddig az anyukádnak hívtál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsellerne2021. június 24. 14:25

@Mikijozsa: köszönöm szépen

Mikijozsa2021. június 24. 08:17

gratulálok szép levél

Zsellerne2021. június 23. 21:22

@negyvenkilenc: köszönöm szépen

negyvenkilenc2021. június 23. 19:17

Szeretet, áldozat, hála...gyönyörű ez a vers! 🌞

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom