Könnyek között

Zsellerne•  2021. július 8. 07:05  •  olvasva: 24

Szeretlek még mindig, 

Ugyanúgy mint eddig. 

Hiányzik a csókod az érintésed,

Minden ami körülvett minket.


Benne vagy a lelkembe,

Beleégtél a szívembe, 

Körülvesznek az emlékek, 

Nagyon hiányzol nekem.


Nincs arra szó, hogy mit érzek, 

Könnyemet hullajtom minden este.

Arcomat párnámba fúrva sírok érted, 

Rólad álmodom minden éjjel.  


Hiányzol, hiányzol soha nem feledlek,

Az álmaimban velem vagy szeretlek. 

Megrepedt a szívem, darabokta tört, 

A fájdalom súlya összetört. 


Nem tudom mi lesz velem nélküled, 

Hogy tudlak majd elfelejteni téged. 

Mindenhol csak arcodat keresem, 

Bármerre nézek téged kereslek.  


Az utcán, a tömegben mégsem látlak, 

Hiába is kutatnék utánad. 

Ha visszafordíthatnám az idő kerekét, 

Mindent másképp csinálnék.  


De azt már sajnos nem tudom, 

Így marad minden szánalom. 

Szánalom igen mert mást szerettél, 

Nem engem ki csak érted éltem én.


Mit ronthattam el bár tudhatnám, 

A féltékenységem volt az ok talán. 

Szerelemből tettem semmi másért, 

Nem figyeltél rám úgy, ahogy megérdemelném. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsellerne2021. július 8. 11:27

@kevelin: köszönöm

kevelin2021. július 8. 09:13

Elhiszem,hogy hiányzik nagy a fájdalmas, sajnálom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom