Bánat

Zsellerne•  2021. július 5. 01:33  •  olvasva: 19

Bánat ül a szívemben,

Összeszorítja lelkemet.

Fájdalom mit érzek,

Széttépi szívemet.


Hull a könnyem, sírok szakadatlan,

Szívemben a gyötrődés kibírhatatlan.

Úgy érzem hiába van lelkiismeretem,

Ha az akit szeretek mégsincs mellettem.


Hiába teszek bármit semmi sem vagyok,

Az ő szemében csak egy feleség vagyok.

Nem is tudom miért írok verseket,

Hisz ő ezért is kinevet.


Nem érti, hogy miért jó ez nekem,

Kiírom magamból azt amit érzek.

Fájdalom, boldogság, átok,

Küszködés, félelem, álom.


Mosolyogni akkor is fogok,

Bármilyen nehéz van családom.

Megy az élet tovább hisz ez az élet,

Remélem rendbejön minden.


Talán egyszer megváltozik és olyan lesz minden,

Mint mikor gyermeket szültem.

Nem értem mit tettem rosszat,

Csak szeretném ölelni hosszan.


2021.07.05.











Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom