Zsblog
Az én villamosom
Az én villamosom
Fáradtan ülök kora délután egy villamoson,és ábrándozásomból hirtelen észbekapva figyeltem meg, hogy milyen üres.
Az jutott eszembe, hogy Jé,én is ezt érzem belül .
Talán is üres vagyok legalábbis úgy érzem (legtöbbször ).
Ez a felismerés megdöbbentett.
Legszebb ifjú koromban , mikor élveznem kellene az életet, Én nem érzek semmit. Csak bámulok ki az ablakon , és gondolkozom, hogy miért lehet ez.
Hiszen a villamosra is felszállnak a megállóhelyeken. Sok idegen ember , akik emberek ugyan de nem emberségesek. Tömeg van, hangzavar, és piszok, alig várom, hogy újra csendes legyen minden. Olyan csendes amilyet eddig megszoktam magam körül. . Az egyedüllét csendjét várom , amiben nem kell rettegnem a gonoszságuk miatt.
De hiszen ezért van az üresség mert alig várom, hogy leszálljanak .
Hogy leszálljanak azok , akik jelentéktelenek. ..
Jönnek és mennek is , csak egy pár megállóra vannak velem, nem sokat utaznak.
Aztán le is szállnak,... levállnak útközben.
Néha észrevétlenül, néha feltűnően fájdalmasan. .
Hát talán a sok jelentéktelen, felszínes emberek miatt üres a villamosom.
Talán mert várom az igazi,tiszta, rendes utasokat , az emberséges embereket. Akik nem szállnak le, a végállomásig jönnek. ...
Nincs nálam drága bérlet, -nekem az a szeretet , barátság, emberség, a jegy pedig a tisztelet. .
Ugye nem drága? Vagy mégis?
Tehát ezért üres a villamosom, mert megyek a végállomás felé, és várom az utazókat .
Várok, Várom, Vágyom rá.
Vágyom rá, hogy végre felszállj, és Veled utazzak. Mit szólsz? Felszállsz?