Háromszor találkoztunk te meg én...

Zsanna•  2018. január 12. 11:51

Háromszor találkoztunk te meg én...

Alcím: Egy igaz történet...ami valamikor megesett...


Háromszor találkoztunk te meg én! Te felnőtt férfi voltál és én a „kislány“. Istenem de rég is volt, emlékszem először hosszú forró nyár volt, s magasan tűzött a nap az égen. A piactéren forgott a hinta, s a hangszóróból szív küldi szívnek szolt: Egy szál harangvirág...nekem küldted kedvesem, s egy fiúval üzented / aki az osztálytársam volt, talán alsó osztályban, hogy beszélni akarsz velem, hogy mit beszéltünk arra már sajnos nem emlékszem...s a többi dalra sem, csak erre az egyre, de erre biztosan... Istenem de szép is volt az ifjúkori szerelem; lángoltam égtem az első szerelemben érted; azokon a szép nyári napokon...

S szegény ifjú leány szinte gyermeki fejjel azt hitte, hogy örökké tart, de jött a bánat, s a könnyek, mert elment a mutatványos karaván...s vele ment a szíve.

Elmúlt a nyár az ősz, s a rideg tél, lassan jött a tavasz, s szívébe még ott

volt az elmúlt nyár emléke...lassan csituló fájdalommal...

S végre újra jött a nyár megjöttek a körhintások, s a leány kereste szerelmét, de nem találta köztük már...

Nagy csinnadrattával cirkusz is érkezett a nagy vásártérre, s ugyanolyan forró nyár volt, mint előző év, s a falu apraja nagyja tódult a cirkuszi mutatványra.

A leány is kilátogatott igaz csak az állatokat nézte, közben elfáradva egy padra leülvén a sátor hűvös árnyékában szemét lehunyva álmodozott, s szemét kinyitva csodát látott: szép szerelme közelített felé...s ö levegőt alig kapva nézett reá, s remegett újra a szerelemtől... S kérdezte hát te, hogy kerültél ide, s a legény válaszolt: most itt dolgozom a vándorcirkusznál, s leült mellé a padra a nagy sátor hűvös árnyékában a balzsam illatú nyárban. Kezében gitár volt, s pengette a dallamot, mely a leány szívébe hatolt, s a szerelemtől lázban égve belefelejtkezett a csodaszép tengerkék szemébe, s mikor mézédes csókját

adta a legény; alélt a boldogságtól, mert az élete első csókja volt. S nem feledte soha, mit tőle kapott...ám a sors kegyetlen fintort is mutatott; s a vándorcirkusz a legénnyel együtt tova vándorolt...

De a legény itt hagyta égő kék szemét, mely mint a nefelejcs virág örökké vele élt...a leány képzeletében. 


/ nem emlékszem a nevedre, csak a szemedre /


1970 évek első fele talán...hogy pontosan mikor..arra nem emlékszem.


Én nem feledtem...

Te elfelejtetted...Én szerettelek... 

Sok éven át... ja az első szerelem emléke elkísér...azt hiszem, míg élek...

a csókról nem is beszélve...mert mindig az első ügyetlen a legédesebb...


Ez egy szép emlék, azért írtam le... én a „kislány“


Utóirat: 


Még az is eszembe jutott, hogy előtte talán lehettem úgy 9 éves, amikor az úgy nevezett Református Iskolába jártam, akkor láttalak először, valahonnan messziről érkeztél a testvéreddel vagy valakivel együtt, az iskola régi Igazgatóját meglátogatni / A Pákh Igazgatóbácsit, mert ott lakott az iskolában, egy szolgálati lakásban, mint a rendszer kivetettje nagy szegénységben / de az is, lehet, hogy akkor halt meg. Sajnos olyan régen volt, hogy erre már nem emlékszem...Ennyire is csak azért, mert az Igazgatóbácsi szegről végről a rokonságba tartozott / engem nagyon szeretett / és az anyukám meg a nagyanyám istápolta.

Gondoltam is akkor magamban, hogy mit keres ez a fiú a körhintásoknál, akit előtte ott az iskolában láttam meg, de nem kérdeztem meg..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsanna2018. január 13. 07:07

@merleg66: :)))

merleg662018. január 12. 20:47

:))

Zsanna2018. január 12. 16:28

@skary: na meg nem is hasonlitasz Paul Newmanre :)

skary2018. január 12. 16:05

neménvótam :) nem is étem akkó még :)