Zorc és a Szem

               

                                                            Zorc és a Szem

 

 

 

 

 

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. A lélek tükre, a fájdalom bugyra ,tüzes ostor olykor. A tükörben nézte magát arca fáradt volt, kialvatlan, szeme alatt mély barázdák húzódtak bedagadva. Végigsimított állán a borosta irritálta a bőrét, a haja is fájt szinte. -Mint akit agyon vertek !- futotta át agyát a fel ismerés. A három nap egyhuzamban munka mindig így ledöntötte de az édes semmittevés  kárpótolta mindezért. Az élet rendje a munka. Így van rendjén az élet. A reggeli kávé és a cigaretta  lassan felébresztette , kezdte magát jobban érezni. Gondolkozott. Régen Zorc azt hitte , hogy az élet egy filmekből, video - klippekből , és a hangulathoz illetve az életszituációkhoz illő dalok egyvelege. Olykor olyan érzése volt , hogy épp’ egy filmben van, ő a főszereplő és mikor a helyzet mondjuk drámai volt akkor a megfelelő emelkedett hangulatú, ha vicces akkor vidám-bugyuta dalok zúgtak a fejében hol halkan, néhol hangosabban. Azt gondolta,(sokáig) hogy a végén minden heppienddel végződik és a főhős mindig így-vagy úgy de nyertesen jöhet ki a dolgokból. Hitte ,hogy híres focista lehetett volna vagy zenész.  Abban is szentül hitt , hogy az ember,…nem, nem is az ember ,hanem Ő hallhatatlan. Hogy ő elkerülheti a sors kegyetlen  ,néha megérdemelt csapásait. Mikor épp’ szerelmes volt, -és Zorc mindig szerelmes volt – akkor elalvás előtt a kedvenc dalát dúdolva magában ,vagy hallgatva a magnón, mindig az imádott és még meg nem szerzett nővel képzelte el magát mintegy klipp szerűen végigjátszva a lehetetlen és néha csöpögős életszerűtlen sztorikat.

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. Minden kiolvasható belőle. Olykor ölni lehet egy pillantással vagy rabul ejteni valaki szívét ugyanazzal . Zorc visszasétált a tükörhöz, mélyen a saját szemébe nézett és kiolvasta saját bánatát, örömét. Látta ,hogy bizony nem lett focista zenélni is csak a saját örömére tud. Rájött ,hogy az élet nem egy film ,nem videoklipp, nem szól a távolban sem zene, nincs öröklét, minden múlandó…aztán felsejlett egy emlék eszébe jutott egy lány, elkezdett dúdolni magában…..Azért furcsa dolog ez a szem. Talán ,…néha becsapja az embert.