Zorc történetei

                                                            Zorc és a Szem

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. A lélek tükre, a fájdalom bugyra ,tüzes ostor olykor. A tükörben nézte magát arca fáradt volt, kialvatlan, szeme alatt mély barázdák húzódtak bedagadva. Végigsimított állán a borosta irritálta a bőrét, a haja is fájt szinte. -Mint akit agyon vertek !- futotta át agyát a fel ismerés. A három nap egyhuzamban munka mindig így ledöntötte de az édes semmittevés  kárpótolta mindezért. Az élet rendje a munka. Így van rendjén az élet. A reggeli kávé és a cigaretta  lassan felébresztette , kezdte magát jobban érezni. Gondolkozott. Régen Zorc azt hitte , hogy az élet egy filmekből, video - klippekből , és a hangulathoz illetve az életszituációkhoz illő dalok egyvelege. Olykor olyan érzése volt , hogy épp’ egy filmben van, ő a főszereplő és mikor a helyzet mondjuk drámai volt akkor a megfelelő emelkedett hangulatú, ha vicces akkor vidám-bugyuta dalok zúgtak a fejében hol halkan, néhol hangosabban. Azt gondolta,(sokáig) hogy a végén minden heppienddel végződik és a főhős mindig így-vagy úgy de nyertesen jöhet ki a dolgokból. Hitte ,hogy híres focista lehetett volna vagy zenész.  Abban is szentül hitt , hogy az ember,…nem, nem is az ember ,hanem Ő hallhatatlan. Hogy ő elkerülheti a sors kegyetlen  ,néha megérdemelt csapásait. Mikor épp’ szerelmes volt, -és Zorc mindig szerelmes volt – akkor elalvás előtt a kedvenc dalát dúdolva magában ,vagy hallgatva a magnón, mindig az imádott és még meg nem szerzett nővel képzelte el magát mintegy klipp szerűen végigjátszva a lehetetlen és néha csöpögős életszerűtlen sztorikat.

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. Minden kiolvasható belőle. Olykor ölni lehet egy pillantással vagy rabul ejteni valaki szívét ugyanazzal . Zorc visszasétált a tükörhöz, mélyen a saját szemébe nézett és kiolvasta saját bánatát, örömét. Látta ,hogy bizony nem lett focista zenélni is csak a saját örömére tud. Rájött ,hogy az élet nem egy film ,nem videoklipp, nem szól a távolban sem zene, nincs öröklét, minden múlandó…aztán felsejlett egy emlék eszébe jutott egy lány, elkezdett dúdolni magában…..Azért furcsa dolog ez a szem. Talán ,…néha becsapja az embert.          

Zorc barátja Zeo

Az autó fényárral árasztotta el a mellékutcák menekülő árnyait.

A házak , fák a gondolat sebességével haladtak el mellettük csak a motor monoton zúgása hallatszott.

--Ezt másnak nem meséltem volna el csak Neked. Te olyan vagy mintha a testvérem volnál.

- mondta Zorc , majd tovább figyelte az út egyre szürkülő vonalait.

Zeo bólintott. Testesebb volt mint Zorc , kerekded arca rövid barna hajban tetőzött.

Hajlamos volt rá , hogy elvörösödjön , s ’ bár titkolta erősen , Zorc tudta , hogy nagyon is érzékeny és jólelkű.

Zorc szavait hallva akarva-akaratlan enyhe pír furakodott arca redőibe és Zeo mint egy védekező reakció gyanánt hirtelen azt mondta :

--Tudom barátom . Te is nekem.

Ennyi elég is volt.

Már nem kellett régi emlékeket felidézniük , hogy tudják komolyan beszélnek.

Már nem kellett emlékezniük a régi grundon töltött hosszú délutánokra , az első kézfogásra és egymáshoz intézett szavakra , az első cigaretta ízére , amit az első itallal öblítettek le.

Már nem kellett merengeniük a süldő lányok utáni verseny izgalmain , az első élmények közös megbeszélésén és egymásnak adott jó , vagy rossz tanácsokon.

A felnőttkor küszöbén imbolyogva mindketten tudták szavak nélkül is , hogy Igaz barátok.