Zorc történetei

Totti•  2009. szeptember 11. 23:14

Zorc és a Szem

               

                                                            Zorc és a Szem

 

 

 

 

 

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. A lélek tükre, a fájdalom bugyra ,tüzes ostor olykor. A tükörben nézte magát arca fáradt volt, kialvatlan, szeme alatt mély barázdák húzódtak bedagadva. Végigsimított állán a borosta irritálta a bőrét, a haja is fájt szinte. -Mint akit agyon vertek !- futotta át agyát a fel ismerés. A három nap egyhuzamban munka mindig így ledöntötte de az édes semmittevés  kárpótolta mindezért. Az élet rendje a munka. Így van rendjén az élet. A reggeli kávé és a cigaretta  lassan felébresztette , kezdte magát jobban érezni. Gondolkozott. Régen Zorc azt hitte , hogy az élet egy filmekből, video - klippekből , és a hangulathoz illetve az életszituációkhoz illő dalok egyvelege. Olykor olyan érzése volt , hogy épp’ egy filmben van, ő a főszereplő és mikor a helyzet mondjuk drámai volt akkor a megfelelő emelkedett hangulatú, ha vicces akkor vidám-bugyuta dalok zúgtak a fejében hol halkan, néhol hangosabban. Azt gondolta,(sokáig) hogy a végén minden heppienddel végződik és a főhős mindig így-vagy úgy de nyertesen jöhet ki a dolgokból. Hitte ,hogy híres focista lehetett volna vagy zenész.  Abban is szentül hitt , hogy az ember,…nem, nem is az ember ,hanem Ő hallhatatlan. Hogy ő elkerülheti a sors kegyetlen  ,néha megérdemelt csapásait. Mikor épp’ szerelmes volt, -és Zorc mindig szerelmes volt – akkor elalvás előtt a kedvenc dalát dúdolva magában ,vagy hallgatva a magnón, mindig az imádott és még meg nem szerzett nővel képzelte el magát mintegy klipp szerűen végigjátszva a lehetetlen és néha csöpögős életszerűtlen sztorikat.

Furcsa dolog ez a szem! Gondolta Zorc. Minden kiolvasható belőle. Olykor ölni lehet egy pillantással vagy rabul ejteni valaki szívét ugyanazzal . Zorc visszasétált a tükörhöz, mélyen a saját szemébe nézett és kiolvasta saját bánatát, örömét. Látta ,hogy bizony nem lett focista zenélni is csak a saját örömére tud. Rájött ,hogy az élet nem egy film ,nem videoklipp, nem szól a távolban sem zene, nincs öröklét, minden múlandó…aztán felsejlett egy emlék eszébe jutott egy lány, elkezdett dúdolni magában…..Azért furcsa dolog ez a szem. Talán ,…néha becsapja az embert.          

                   

 

Totti•  2009. szeptember 9. 14:18

Zorc a temetőben

 

                Zorc a temetőben

 

 

Ködös, párás idő volt .A szürke egyhangú, unott táj képe egybeolvadt , mint az országúti csíkok ahogy Zorc gázt adott . Sietett. Még a délelőtt tört rá az érzés és úgy nyomta a lelkét mint a komor felhők az eget. Furcsa kettős hangulat volt ez. Szokatlan-kötelező, ugyanakkor terhesen meghitt. Amikor beért a faluba rákezdett az eső is apró szemekben, épphogy. A templom előtt lekanyarodott a főútról a szűk mellékutcába. A kétszárnyú rozsda rágott kapu egyik szárnya lassan engedett a szél nyomásának és kinyílt az utca felé pont amikor Zorc elé kanyarodott. Kiszállt, kitámasztotta a kaput. Iszonyú volt a csend. Valahol egy rigó ugrált a bokrok alatt  felette egy varjúcsapat károgott és megszólalt a templom kongó harangja is, de mégis az egész túl távolinak tűnt, túl élőnek, nem ide valónak. A kapun belül viszont csend honolt kirekesztve a külvilág zajait. Felért a dombtetőre, leállította a motort, kiszállt. Elsétált egy frissen ásott gödör mellett.” Így végzed hát te is” ,jutott eszébe. Megállt anyja sírjánál.

,,Élt 47 évet” hirdette a felirat, mit hirdette ordította ezt a gyalázatot. Kevés. Egy év telt el azóta de nem telt el úgy nap és talán óra , hogy ne gondolt volna rá. Minden elromlott azon a reggelen. Érdekes , hogy úgy igazán nem sírt a temetésen. Olyan fajta volt aki belülről őrlődött és nem mindig tudta , vagy akarta , hogy érzései kiüljenek az arcára. Aztán amikor annyira felgyülemlett már , hogy érezte túlcsordul akkor irány a temető. Régen félt a temetőtől mint ahogy talán mindenki tart tőle de inkább gyermeki tudatlanság ez a rossz érzés. Ő szeretve gyűlölte. Gyűlölte hisz anyja halálát és saját halandóságát szimbolizálta, de a béke szigete is volt ahová elvonulhatott a fájdalmával, vagy épp’ örömével. Mostanában azért ritkábban jött. A fájdalom is kezdett alább hagyni , vagy inkább a beletörődés erősödött. Ezt nem tudta eldönteni. Ami viszont folyamatosan kísérte az a lelki ismeret folytonos furdalása volt. Na nem azért mert anyja meghalt , hisz nem tehetett ő semmit de ha valakit elveszít az ember , akkor minden kimondott goromba szó, minden nem helyes tett súlyosabbá válik. Hányszor bántotta meg anyját…hányszor okozott fájdalmat…és hányszor csalódást. Emlékezett mikor anyját bevitték a kórházba-az utolsó héten- és anyjának már annyi ereje sem volt , hogy egyedül járjon. Ketten támogatták. Zorc és apja. Emlékezett a kórház inkább félelmet mit nyugalmat keltő semmilyen zöld színére és az ápolók, orvosok banális közönyös arcára akikkel legszívesebben üvöltött volna: „ Hé figyel itt valaki? Itt az anyám és rosszul van…haldoklik...tegyetek már valamit bassza meg. Mi a fasznak vagytok itt? Miért nem segít senki? Mi ez a kibaszott közöny?”….- aztán csend , a nővér arca ahogy nyugodt hangon azt mondja: „kérem értse meg nem tehetünk már semmit…őt már csak szeretgetni lehet…”- és akkor de csak akkor értette meg Zorc biztosan , hogy anyja meg fog halni és már csak napjai vannak hátra. Persze másnap is bement anyjához akkor még beszélgettek is , bár inkább csak Zorc beszélt és anyja össze vissza zagyvaságokat válaszolt , de legalább még beszélt hozzá…másnap már nem. Másnap csak nézett ki a fejéből az a drága asszony , az arca csontos volt már hisz’ teljesen lefogyott és szemei így még nagyobbnak hatottak. Mégis valahogy nyugalmat árasztott. Zorc pedig próbált nyugalmat erőltetni saját arcára , nehogy anyja valamit megérezzen abból , hogy nagy a baj. Bár lehet , hogy tudta már. De nem szólt csak nézett és járatta tekintetét Zorc ,apja , Hugi, és menye között. Zorc akkor kiment a folyosóra , leült egy padra és zokogott , csak zokogott. A következő napon Anya már nem is volt magánál. Ők beszéltek hozzá és a kezét simogatták, az arcát puszilgatták , de ő már nem szólt hozzájuk és rájuk sem nézett. Zorc azóta sem tudta felidézni anyja melyik szava volt az utolsó, amit hozzá intézett.. Vajon akkor már átkukucskált a túloldalra , vagy hallotta még , amikor Zorc mondta neki , hogy szereti? Aztán Vasárnap –a meg pihenés napján- örökre elaludt. Azon a reggelen minden megváltozott. Zorc éppen dolgozott amikor megcsörrent a telefon. Ő ösztönösen megrémült a hangra mint akkor már minden telefon csörrenésre. Nem is akarta felvenni , de a telefon csak csörömpölt egyre. Felvette és Anya öccse volt a vonal végén: „…szóval mert… Anya meghalt ma reggel…” Zorc nem is tudta mit érez hirtelen. Fájdalmat, megnyugvást? Lassú könnycseppek gördültek végig arcán …..

Így emlékezett Anya sírjánál Zorc és lassan kezdett megnyugodni. Már nem fojtogatta az a fránya érzés belülről. Ismét kezdte hallani a távoli harangszót és a rigó neszezését a bokor alatt. És így lett a fájó emlékhely lassan a béke szigete. Kocsiba ült és indított. A napfény áttörte a köd falát a templom torony felett.          

Totti•  2009. szeptember 9. 14:15

Zorc barátja Zeo

Zorc barátja Zeo

 

 

Az autó fényárral árasztotta el a mellékutcák menekülő árnyait.

A házak , fák a gondolat sebességével haladtak el mellettük csak a motor monoton zúgása hallatszott.

--Ezt másnak nem meséltem volna el csak Neked. Te olyan vagy mintha a testvérem volnál.

- mondta Zorc , majd tovább figyelte az út egyre szürkülő vonalait.

Zeo bólintott. Testesebb volt mint Zorc , kerekded arca rövid barna hajban tetőzött.

Hajlamos volt rá , hogy elvörösödjön , s ’ bár titkolta erősen , Zorc tudta , hogy nagyon is érzékeny és jólelkű.

Zorc szavait hallva akarva-akaratlan enyhe pír furakodott arca redőibe és Zeo mint egy védekező reakció gyanánt hirtelen azt mondta :

--Tudom barátom . Te is nekem.

Ennyi elég is volt.

Már nem kellett régi emlékeket felidézniük , hogy tudják komolyan beszélnek.

Már nem kellett emlékezniük a régi grundon töltött hosszú délutánokra , az első kézfogásra és egymáshoz intézett szavakra , az első cigaretta ízére , amit az első itallal öblítettek le.

Már nem kellett merengeniük a süldő lányok utáni verseny izgalmain , az első élmények közös megbeszélésén és egymásnak adott jó , vagy rossz tanácsokon.

A felnőttkor küszöbén imbolyogva mindketten tudták szavak nélkül is , hogy Igaz barátok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom