Zonta blogja

 Körben és körben
 Arcok a tükörben,
 Sátor körülöttem,
 Nyújtanám lábaim,
 Kezem már görcsben,
 Porondon tarka ruhás
 Bohócok, mint mi magunk,
 Nevetünk így sorban,
 Gyerekek őszintén mosolyogva,
 Mi unatkozva, fintorogva.
 Manézson repül egy angyal,
 Párja után nyújtózkodva,
 Menekülnöm kéne, messzire
 Rohannék ki a hidegbe,
 Keresném forró kezed,
 Fehérbe borult már az ősz,
 Szótlan télbe menekült,
 Lámpák fénye ködbe veszve,
 Még mindig kezed keresve,
 Járom utam felegyenesedve.

Még rám törni látszik a félelem,
S feledem veled töltött életem,
Mint idéző lélekharangot hallva,
Zúgása szívembe maradt, fagyva.

Rózsa nyílását csak én láthattam,
Melletted ébresztett a tűzkakas,
Rikoltó hangját hallva, már csak álom,
Pislákoló tűz maradt a vágyból.

Lakatos István: Felejteni

Még visszataszítsz egyszer a magányba,

óh, lesz-e akkor velem valaki?

Szád ívét félek elfelejteni,

leomlanék, az lenne annak ára.

S ha nem leszel már, óh te százszor drága,

mily poklokba fog sorsom ejteni?

Szép szemed félek elfelejteni,

mert ellepne éveim árvasága.

Ha feledném, jéghegyek némasága,

nagy, mozdulatlan tavak hallgatása,

lenne életem holtak szemei...

Nem volna több nyomod porszemnyi, bárha

lennél már csak virágok tarkasága:

szerelmed félek elfelejteni.