Zoltanus blogja (A-side)

Farkasok

Piros-kék szívünkben a vér
lüktető pulzust diktál.
Zihál, lélegzik a stadion,
míg az ellenfél csak asszisztál.

Elszánt farkasok a pályán
fegyelmezetten a prédára várnak.
Zöld színű sassal lakmároznak,
és a győzelem csúcsára hágnak.

Messzeföldről érkezett az ordas,
luzitán szemében ott az éhség.
Feldúlják a távoli földeket
s mára becsület az érték.

Gyáván szétszéled a konda,
ha ösztönösen lecsap a falka.
A vezér üvölt, a roham indul,
a csapatnak nincs Achilles-sarka.

Ezrek kiáltanak, tombolnak,
sikerről-sikerre nő az étvágy.
Megmarni a rettegő Európát,
Sporting, Genk, Basel, vigyázz!

A tűz mindig égjen bennetek,
az ördögök az oldalatokon állnak.
Küldjétek hát pokolra a balgát,
ki nekitámad a sóstói várnak.

2012. október 27.

A költő ihlete


Egy szoprán karcolja hallásom,
amott pedig rockzene tombol.
Füstfelhőben úszva vallásom
hirdetem, dohányom a koncom.

Alig szívott bagó a számban,
egy árva szál Lucky Strike.
Rozsdás kulcs a zárban,
ostoba, okoskodó számítás.

Elhajigált papírgalacsinok,
szótagszámhibás rímek,
üzenetrögzítő visszacsipog:
"kiadó elutasított" címmel.

A hamu nő cigarettám végén,
a toll kihullik a kezemből.
Tompa puffanással földet ér,
az ihlet elszáll elmémből.

S mégis verset teremtek,
múzsámat rútul megcsalom.
Írok szintetikus szerelmet,
néha hazudok is, bevallom.


2012. augusztus 24. 20:03

Mivel a párom szakított velem, és ezt a verset nem szándékozom feltölteni az oldalra, így itt osztom meg veletek. November 15-én szándékoztam elküldeni neki, de felesleges.

Születésnapomra

izzik a láng a
gyertyán
egy szál önmagában
a hiány évszakában
nincs torta, nincs kívánság
csupán egy álom
mikor kezemet
kezedhez kulcsolom
de most fuldoklom
és undorodom
a kíntól, a fájdalomtól
az ágytól, az ártalomtól

egymagam omlok térdre
s a padlóra érve
zokogásom tör elő
elfogyott az erőm
nem vagy itt
hogy megments
nem simogat
bársony-tenyered
csak a hold fakó
fénye hívogat
mi nem te vagy
bár látlak fényében úgy
ahogy érzi a szeretetet
a gyermek az anyja méhében

csak ülök az ágyon
kezeim szorítom
s jöttödet várom
nem imára hajlik
csuklóm, ujjaim
csupán érintésed
imitálom
majd ordítva
az ablakon kikiáltom
szívem dobbanásának
szótagjait
mondatait
hogy kellesz nekem
mint száraz tarlónak
a hűsítő zápor
mint belőtt drogosnak
a szintetikus mámor
mint álmatlan embernek
a gőzölgő kávé
legyen az capuccino
vagy olcsó nescafé

s ha leszel Arwen
leszek Aragornod
légy az én Rose-om
s én a te Jack-ed
míg el nem felejted
hogy ki vagyok
milyen az arcom
mikor nevet
milyen a hangom
mi füledbe suttog
s az apró bók
fülkagylódban bujdos
milyen az érintésem
s milyen csókom
amely lehet még
igézet

a telefon néma
nem üzensz, nem hívsz
nem kopogtatsz, nem írsz
emlékké váltam
egy ködös foszlánnyá
míg én mint egy
meredt sóbálvány
tekintek magam elé
a hallucináció felé
hirtelen eltűnsz
sóhajtok egyet
hívlak még egyszer
többre nem vagyok
képes
nélküled lettem
huszonnégy éves

2012. október 8.

Megtört harangok

Lennék én érzéki szerető,
jövőt ismerő, múltat feledő,
égi harmóniát vérrel teremtő,
kósza vándor, de vár a temető,

ám a napról-napra létezés,
a reménytelenség szülte ébredés
megváltás lehet, de most kétkedés
őrjöng, mégis ördögivé tettél.

Tükörképem szenved a szilánkokban,
szemenként, apró világokban:

társadalom, mint a varangyok,
"angyalok". Lehetőséget elszalajtó
lelkemben, mint száraz parlagon,
üvöltenek a megtört harangok.

2012. október 17.

Férgek bálja

hangtalan hangzavarban sikolt
ösztönösen örvénylő lelkem
(bíbor vérem az aszfaltra hull)
az oxigént hiába nyeltem

a ki nem mondott igazságért
bilincsbe verték kezeimet
(ahogy a hordágyon vergődöm)
ördögök sózzák sebeimet

csukódik az ajtó, elvisznek
a százegyes szobába zárnak
(forradalom égett az utcán)
vallomásomba bűnt diktálnak

harag s szégyen szaga kerülget

2012. szeptember 13. 22:20