Zoltanus blogja (A-side)

A jelen olyan folyékony halmazállapotú dolog, ami a múltból olvadt és a jövőbe párolog.

Az emberek, az okos emberek azt mondják, hogy rombolni, bontani sokkal könnyebb, mint építeni. Mégis, sokkal nehezebb lebontani azt a falat, ami a szívünk, a lelkünk köré nőtt, mint felépíteni. A felépítéshez elég egy levél, egy bejegyzés, egy mondat, egy tett.

Lelki roncs vagyok.

Poétaizzás

süvítő szélben
fagyos télben
éled
ébred
a költői láz
a testi vágy
folyékony kenyérben
oldódó igézet
kacér kacaj
ajkadon
míg zúzmara az
ablakon
verejtékcsepp a
homlokon
mikor két meztelen
test izzik
elméjüket mámorba
viszik
a gyönyör oltárán
áldoznak
s a pokol tornácán
kárhoznak

fülledt a szoba
cigarettafüst
tölti be
szenvedély a gátlásokat
törli le
rímelő ajkak
forrnak
az érzék lobban
emelkedő pulzus
újabb kéj-turnus
és titkos szeretők
lettek ők

Az élet olyan mint a sakk. Lehet, hogy valakinek királynő vagy, bástyája az életben, lova, amivel szabadon nyargalhat, futója, akivel a világ végéig szaladhat, és ő reménykedik, hogy a szemedben nem egy paraszt, hanem király.

Adott egy dolog. Egy olyan dolog, ami számunkra fontos és kedves. És elromlik. De mi képesek vagyunk megjavítani. Nem eldobjuk, megjavítjuk. És az a dolog, ha nem is villámcsapásra, de újra rendben fog működni, és ez után már sokkal jobban fogunk vigyázni rá, mint korábban. Sokkal kedvesebb lesz a szívünknek.