Vonaton - éjjel és nappal

Vonaton - éjjel és nappal

1.

elfakult, megvadult, feljajdult
gyökerek között fekszem.
megrepedtek a pillérek
és láncon táncol a testem.
az ablak éjszakát ígérget.
sötétet. vakot. ébert.
magánytól övezve,
öklendezve nyelem az étert.

elbódít.

torz rianás pszichémen.
reszketem a hajnalt.
már a cukor sem édes
és madzagbarna álmaimban
nem jön az angyal.

halkan. suttogva. elhalványulok.

2.

Átkozódtam. Elküldtelek. Maradtál.
Suhanunk a rozsdán.
A meghasadt tél foltján,
nihilből az omegába.
Nincs bakter, nincs kaller.
Csak úgy pőrén, önmagában.

Gyökeret vet a mi.

Kötéltánc a lét,
sejtenként elenyész.
Párás a fülke ablaka.
Tűznarancs a nap,
s ez a filléres akvarell,
a vásznon te meg én,
settenkedik a vér.
Pulzálva siklunk
a végtelenbe. Paralell.

Pillantásod nehezül, akár
a vakolatként rám omló girlandok,
s gépzajok ütemes kattogása között
újra ugatnak a pitypangok.

2014. január 7.