Uralom

Uralom

akár egy lámpagyújtogató hatalma,
oly határtalan az én uralmam,
holott kifosztott lélekkel evickélek
trónomnak méltó helyet keresve,
aztán egy fa árnyékába leheveredve,
keserű intelmek pazar pompájában
meredten méla mocsokba merengek.

sorsom felajzott színházában
az eredendő káosz végre elterül,
míg romlott kurváim és alattvalóim
zsarnokságom ingoványában hiábavaló
kegyelmet cincognak össze,
majd a végtelen parádéban felhevül
egy király könnye egy mozsárba törve.

sánta kecskelábakon,
álarcban bicegek a katedrálisban:
leeresztett jogar és férges alma
- ennyi, mit királyságom adhat.

mégis rőt bársonyon
kergetem lázálmom,

pedig izzó köntösöm
most levegőtlen börtönöm.

2016. július 2.