Túlhordott ingként a szemetes mellett

Túlhordott ingként a szemetes mellett

rajtad voltam, és belém izzadtál.
kiturkáltál, magadhoz vettél,
ha nem kellettem, eltemettél
a szekrényfiók dohosan pállott
fekete lyukába.

néha melleiden viseltél.
néha megviseltél.

körülöleltelek egyszerű vásznammal,
amíg más valakit karoltál.
a padlóra dobtál és felakasztottál.
meggyűrődtem és kivasaltál,
illúzióként tisztára mostál.
szálanként elfoszlottam -
tű és cérna helyett csupán
egy reklámszatyrot kaptam
átlátszó koporsó gyanánt,
és bűzlenek a takaró rögök.
mélyen voltam, mégis kihantoltak.

talán álmodok. talán élek.
tündöklőn konténerkék az égbolt,
mialatt a murván elenyészőn
kacag a naivitásom.
lejárt a szavatosságom.

(homlokomra ráncokat festett
a fonnyadt, nyári banánhéj,
és közhellyé feslett láncokat
érzek a csuklómon, a nyakamon.
tépett nyögések között
tetten ért az ördög.)

lefanyalogtál a lomtalanításra,
és a megsárgult gitárhúrok markában
ott voltam levedlett kudarcként.
emlékek a leszakadt inggombokban.

2014. június 30. 02:14