Tétova éra

Tétova éra

a néma óvodák kertjében
megkövülnek a lombkoronák.

abszurd abroncs sikálja a lelkem,
mialatt a hamis hangok a tercben
hozzáidomulnak az arcélhez,
áttétet képezve a zajló idővel.

(gránitba olvadó lényem a szeméttelepen)

nehéz a levegő a tükörben.
toronnyá halmozod a semmit,
és az oxigén méreg a sejtjeidnek.
kapzsi kacat a halotti toron.
zúg. álmodik. szeret.

keserédes sebhelyek a horizonton,
amint a Nap elnyúló foszlányai
vérrel áztatják a rosszkorrosszhelyen
kialakuló, harmatos felhőcsíkot.

tajtékzó istenek hanyag bálja
ölt testet a papírtömbökön.
láncfűrész hörög a rönkökön,
és arcomba ömlenek a görcsök.

a fakó ég türkiz hasadásában
az ember csak elmúló kondenzcsík.

zihálsz.

2014. június 8. 11:21