Terasz

Terasz

(egy szemérmetlen kaleidoszkóp
suta fénye a nyomorba rian)

...és riognak az igáslovak
a karikatúraszerű legelőn,
ahol a gyér fű sárgára feslett,
és a szálakba ivódik a trágya,
az emberi ösztön elemi vágya.

szarkazmust kántál a jószág
a klisékből összetákolt ólban,
és minden ócska másodpercben
megsebzi a tétova teremtés,
idegrendszere gyolcsban.

életlen kaszák a sufniban
pajkos pallosként újjászületnek,
és a rögöket okádó ásó
rozsdába edzi a múltat,
akasztva levitálnak és üzennek

a kandallót begyújtó animációnak:
- van, hogy fellobban a láng,
de a szikra pattanása csak illúzió,
és jégcsapok lógnak a válladon,
kezedben dadognak a válaszok.

körbezsong az éber intézetnihil;
menekülnél, de minduntalan gravitálsz.
te polgári etalon, vesd el messzire
az általad rajzolt álarcot, s látod
megcibált önmagad a teraszon.

széthulló mondatok égiszében
egy rajzfilmfigura vallomása
nem más, mint ablak az antitestre.

2014. június 5. 06:56