Templomommá lettél (Édesanyámnak)

Templomommá lettél

Teremtettél és megfogantam,
mégsem vagy isten...

...és én nem vagyok Jézus.
Csupán fiatal méhed
fanyar gyümölcse,
egy tékozló,
szenteskedő széltoló.

Ölelésed evangélium.

Templomommá lettél.
S én, a veszett kutya,
ki az ösvényről letért,
majd vicsorítva, megmart
hitehagyottként megtért.

(helyszín: a pokol
a kórus énekel
Beethoven 10. szimfónia)

Tollamban, tüdőmben
vezettél csendben, tűrve,
a fiók aljára gyűrve.
Néma maradtál,
mégis kiáltottál;
te, az örök Vergilius,
én, az örök Dante.

Benned hiszek, a lelkem tiéd:
vallásos ateista. Paradoxon.

2013. november 5.