Szabadesés

Szabadesés

egy nem várt mellékhatásként elkülönülök,
és útszéli sebkötözőként gyógyítalak,
majd koppanok a megtermékenyített szeretleken.

sebtében összetákoltam a sátrunkat,
egy alapot a fönnmaradásunknak,
s amíg újra meg újra elvesztem,
belémvetetted rongyos ágyunkat.

sarokba szorított szitakötőként
a peremre süllyedek és repülök,
érted menekülök, majd feszülök,
míg idomított Shakespeareként
tétova pupilláidba gyengülök.

át nem lépett árnyékodon mi vagyok?
üde zsongás egyszeri ittjártadkor,
vagy lehetőség, falak nélküli együttható?
(most füledbe suttogom, mi vagy:
egy lüktető, harmonizált akkord
cenzúrázott szívdobogásomban.)

hányféle közeledés és távolodás
zajlik emberként benned és bennem?
hogyan lehetnék szemedben gyermek,
öledben megbúvó, örök csenevész?
szabadon fognálak, mégis nehéz
viharban követni a tökéletes hópelyhet,
a szabadesésben oldódó evangéliumot.

nem vagyok szent, de te boldoggá avattál.
allegóriák és metaforák. elnapolt párnák.

2015. január 18.