Repeszek a párkányon

Zoltanus•  2014. augusztus 4. 18:04

Repeszek a párkányon

alaktalanná torzult a kipa.

kővel és gyűlölettel körbevett,
huszonegyedik századi passió,
hol Jahve és Allah zokog
a csontok és húscafatok földjén.

egy nemzet az éles szerpentinen;
szilárd sziklán csöpög a gyermekvér.

felizzottak a gépszörnyek -
(egy állam irányította terror)
kigyulladt mentőautókban,
könnyekben és sikolyokban,
voltnincs otthonokban,
utcán heverő tetemekben,
földig rombolt városban
manifesztálódik az önvédelem.

cinkosan kacsintva a nagy testvérrel,
gyilkolás és örömünnep (tév)eszméje.

a zárótűz pergő halálszimfóniája
komoran settenkedik a fülkagylóba.
véres gézlapok, leszakadt végtagok
súlyosan zuhannak a repedt padlóra.

remegnek az üvegtelen ablakok
és a szétdobált kacatok.
üres a gang. jelzőfény gyullad.
mohón süvít az igazolt futár.

"békét hoztam..."

a szétrobbanó kórház törmelékében
néma a kisdedek refrénje.

már reszket a toll és a kurzor
antiszemita szavaim élén.

jelentéktelen bábuként a nihilben,
még mindig azok vagyunk.

2014. augusztus 4.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom