Négysorosok, bokros csokor

l(én)yeg

lényegi valóm lényegtelen
valós lényem anyagtalan
hasztalan és parttalan
lényegében jelentéktelen

2012. november 16.

féktelen életem

véletlen lettem életlen
s ezzel kéretlen lételem
végtelen énekem megéneklem
torz, szépségdíjas félelem

2013. január 9.

lomtalanítás

konténerkék modern szobor
fakó barna, szálkás polcok
a tereket s az utcákat
ellepték a mordori orkok

2013. október 10.

Fenn és benn

Az égre pillantok, még az égre.
Vonulnak a felhők. A légnyomás,
vagy talán az, hogy lélegzel
űzi el lelkemből a gonoszt.

2013. október 18.

Halk hang

Elnémul a magnó. Régi csönd
telepszik rá a félhomályban
úszó szobára. Egy halk etűd
s a ködben ketten lélegzünk.

2013. október 19.

Mozgó mozdulatlan

Vonaton ülök. Mögöttem érzem
a dacosan elsorvadó múlt
minden markolását. A jelen, a jövő
mind körbe-körbe futó körök.

2013. október 19.

Vörösöm

Benned évődöm, angyalomnak
hiszlek. Talán, mégis a
pokolba taszító ördögöm,
az vagy. Az én vörösöm.

2013. október 19.

Lélekfalatok

Szívom a bagót. Karcos
éjjelen szorongva hörgök,
míg tüdőmnek lélekfalatok
a szertefoszló plakátcafatok.

2013. október 21.

Lantok

Lyukas most a nép. Valamikor
ötvenhat őszén. Nyikorogva,
borzongva csendülnek a lantok,
a fölöttünk gördülő, vörös tankok.

2013. október 22.

Mélysötét

Eltűnt a hold. Mélysötét a polc.
Szürreálisan felderengő, homályos
arcod látom a kopottas vitrinben,
a nélküledség szülte nihilben.

2013. október 22.

Tintafoltok

Itt vagyok. Villamossíneken hívott
az éj hozzád. Kusza vallomásaim
csupán tintafoltok a papíríveken,
a rozsda rágta rímeken.

2013. október 23.