Magamhoz

Magamhoz

árvaságod durva mélységében
rebbenő percek peregnek alá,
és ázott, dohosodó pincédben
hempereg a bedeszkázott halál.

padlásod maró, száraz porában
nyüzsögnek a kacagó kacatok,
árnyékot vetnek torz arcéledre
körötted alaktalan alakok.

snitt.

füstös kocsmák leskelnek,
amíg ízekért koldulsz,
és a csönd felé fordulsz.

a sors kacsintott,
a kórboncnok nem kímélt,
te (v)ágyról (v)ágyra járó elítélt.

hol van a tündér
szemerkélő látomásaid
felhevült tükrén?

melletted lépkedő
oldalbordád vallomásában
tiszta hommage,
érted lángoló,
átkozó, áldozó és vétkező
nőnek maradj
belőle eredő
írnok és szerető.

snitt.

ezen a széles, forrongó ugaron
szentjeidet, kurváidat uralod,
és megtalál a borzongó nyugalom.
egy rongybabaként vándorolsz utadon.

a magányod hervasztó
felnyüszítő mefisztó.

2015. december 6.