Levedlett álcánk

Zoltanus•  2015. április 28. 21:15

Levedlett álcánk
(Sz-nak)

"kosáremberként" a torzuló vonatsíneken,
mint egy önmagába visszatérő pillanat,
fekszem a kartalan-talptalan nélküledségben,
a válóvasárnapok csikorduló lelkében,
de túlcsapódó érzések pattognak véremben,
majd a távolodó zajok elcsendesednek,
s búcsúszálkák simulnak az arcélemre.

eltemettél, mégis teremtettél,
suttogva a végtagjaim lettél.

oly törékeny lábnyomaid belém inogtak
a vasútállomásra festett anzikszon,
mialatt felpróbáltad a köztedköztemet,
eszméltél, benned vagyok, beléd hatoltam,
vénáidban cipeled hangjaimat, képeimet,
s amíg torzóként feszülök a padlásodon,
elnézem szédülésedet a csillagkorlátokon.

szolgaként rám testáltad
mezítlábas szívütéseidet.

sáljainkkal és ráncainkkal körbetekert
otthonunkban ölelkeztünk, mérlegeltünk,
és az ágy most egy megnyílt verem,
melyben levedlett álcánk szertehevert.

valami üres.
valami megtelt.
valaki fénylik.

2015. április 28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zoltanus2015. április 29. 19:51

Huh, nagyon köszönöm.

Ametisz2015. április 29. 18:32

Mindig csak ámulok amikor jövök, mert a képeid pazar ékei a versednek!
Tetszett!

Zoltanus2015. április 29. 15:32

Köszönöm szépen.

Molnar-Jolan2015. április 29. 11:58

Szép, meztelen.