Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lekaparva és újraírva
Zoltanus• 2015. február 1. 08:14
Lekaparva és újraírva
mint a patkányok pestis idején,
mint a szirének Capri szigetén
dideregve dorbézoltunk
korcs érzések és féltések
tajtékzó mulandóságán,
végül üdvösségünk tévedése
most mégis törötten egész.
ajtómra firkáltam az érkezésed,
pontokba hevült vesszőket,
de a jelen égiszében megszült,
véresen üszkösödő kopogásodban
erős gyökeret vert a mégse,
míg az állandó palimpszesztben
már te sem láthatsz (és én sem).
2015. január 31.
Zoltanus2015. február 4. 22:42
S a bizonytalan lassan bizonyosba fordul...
Rozella2015. február 4. 22:40
Lekaparva-és újraírva.. sok minden nem látszik, de ott a sejtés.. talán igen talán meg nem.. Jó lett!
"üdvösségünk tévedése
most mégis törötten egész."
Zoltanus2015. február 4. 21:59
És még sok ideig kavarogni is fog.
hextorini2015. február 4. 21:44
Ezt jól összefoglaltad. Benne van minden, ami ott rejtőzött mélyen, az igaz is meg nem is, a volt is meg nem is, a kaptam is meg nem is. Idővel csillapszik, egyenletesen elterül a mederben, betonkeménnyé döngöli az idő. De mèg kavarog.
Zoltanus2015. február 4. 21:12
Köszönöm. Az igazság az, hogy túl hosszú és szerteágazó a történet. Nő van a dolog mögött.
bszaszi2015. február 4. 21:10
Már fél órája itt vagyok és nem tudom hányadszor olvasom.... Nagyon tetszik. Valami perverz keserűséget ékelt belém, anélkül, hogy konkrétumokat tudnék a vers születéséről, ihletésének körülményeiről. Még ezekkel a információkkal is katartikus volt az utazás, amibe belefúrtam magam. Szép volt!
Zoltanus2015. február 1. 19:00
Köszönöm szépen.
19682015. február 1. 13:45
"ajtómra firkáltam az érkezésed,
pontokba hevült vesszőket,
de a jelen égiszében megszült,
véresen üszkösödő kopogásodban
erős gyökeret vert a mégse,"
Nna, ez meg különösen... gratulám
Molnar-Jolan2015. február 1. 13:12
Jó, grat.