Kertünk virágai

Kertünk virágai

magból lettünk s gazzá leszünk.

csírázó hajtásként növekszünk,
szüntelenül fotoszintetizálunk
és zihálva oxigénatomokat vetünk
szerteszét parányi földünkön,
mi, virágoknak virágai.
rögök fölött, felhők alatt
gyökeret és levelet eresztünk,
áhítattal ereinkben öregszünk
zöld, majd színes illattal,
aztán
tépések és tiprások örvényében
megtapasztaljuk a fém élét,
a teremtés száraz aszályait,
a fagy és forróság világait,
az éber férgek mérgét,
mégis napfényben bontanak szirmot
arcélünkön kertünk virágai.

tüskéinkkel és tetveinkkel
megtanultunk a sötétben nevetni,
viharban a semmibe kapaszkodni
és a ködben felfelé araszolni.
körforgásunk bezárt vétkén
és létünk rövidségének kérgén
mihaszna minden birtoklás és öntözés:

hiszen
szomjazó vadvirágot nem lehet
kerítések árnyékában nevelni.

emberkéz fojtása
a lélegzetvételünk összeomlása,
s a szeretet bomlása életünk
elkerülhetetlen, meddő romlása.

nyílunk és hervadunk,
majd rohadunk...

...és a gazt kigyomlálják, ugye?

2016. március 16.