Isten vagyok?

Isten vagyok?

megteremtelek

most minden étvágytalan.
mint az asztal szélén
aszottá rohadó kenyérhéj.
mégis elönt a megbocsátás
az elfelejtett erényért,
mint villamossínen a remény.
vászonzsákba varrva várlak.

rág a rozsda. elemészt.
vagy felemészt. nem tudom.
akár a dobogó szívben
robbanásszerűen pattanó burok,
mi már giccsesen túlzó -
sárban tocsogó rokokó.
megszáradt a faggyú.

vértől csöpögő lantok
hörögnek a lélekben.
élettelen dallamok az ereken
és pernye az éterben.
snittekbe vágva figyellek,
s azt hiszem, ismerlek.
szeretlek, mégis élsz és meghalsz.

elhamvasztalak.

2014. január 19.