Hiábavalósági kísérlet szívzörejeim mentén

Hiábavalósági kísérlet szívzörejeim mentén

röghöz kötve eufóriát koldulok a panelmesében.

hamu és fénykép a dohányzóasztalon,
kacatok és tetoválások a lábnyomokon,
de az önmagunkban hordozott papírgyűrűk
összedorbézolják a valamit és a semmit,
és a szétzuhanó piramisköveken önmagam
vérkeringése a világmindenség sűrűje.

sarokba hányt, foszforeszkáló allegóriák
megrepedezett illúzióalapján
falakat építünk és falakat bontunk.

ismét terveztem, és ismét nem végeztem.

kudarcokba pancsolt stigmák
az erekbe fecskendezett imán.
tétova ódákon görcsöltelek időtlen órákon,
de most szaggatva izzadok a karanténban,
és a megszokott elmúlásba korhadok,
zaklatottan olvadok és remegve forradok.

piedesztálra emelt köd és csönd
rozsdás árnyékába elhamvadtam
és a helyzet kihantolva leegyszerűsödött:
cigarettacsikké váltam az ujjaid között.
ikon voltál, mégis sebhely lettél,
mint masékba temetett epifánia.

újra meg újra eszembe vésem, itt nincsenek angyalok,
csak üres szobák és kiszáradt pitvarsöntök
az emberek által lerombolt vesztőhelyen.

2014. november 9.