Genezis

Genezis

miféle sivár vidéken barangoltunk,
ahol fakó románcok öltenek testet
minden megnyesett fa tövében,
minden felejtett ember ölében,
minden kifacsart szeretlek mögött,
míg rongyaink és lomjaink között
csupán az áldozat mámora marad?

álarcos zarándokként vándoroltunk,
reggelente dorbézolva nyújtózkodtunk,
de titkaink bűneinkkel összefonva
egy ismerős helyet teremtettek
fent is, lent is, a lélek halálában,
és az éjszaka társas magányában
fapados szerelemben fuldokoltunk.

a sántító sorsban
ráleltünk a bizonyosra.

a mélysötét napfénybe fordult,
a józanság a semmibe bódult
és merengek a találkozás miértjén,
kávét kortyolva, bagózva figyellek
a hajnali ébredés szentségén,
de sóhajomban próbálom leplezni
vonzásod tagadhatatlan tényét.

az ablaknál állva fújom a füstöt,
mialatt suttogva zizzen a firhang,
elmerülök a nő hívó menedékén;
és ezen a szelíd, meztelen anzikszon,
mikor egy új genezisről meséltél,
szirmaidban megszelídítettél -
minden más csak visszhang.

tántorog a hiányod,
miközben cifra percek cikáznak,
a jelen minden zendülésével
egy elbűvölt pipacsmezőn csatangol.

azt hiszem, már egészen értelek.

2015. május 21.