Fosztóképzők (kicsit átírva)

Fosztóképzők

a tagadhatatlan kinemmondások
most tilos mosolyba fordulnak
a felöklendezett érzések mentén
és a felkoncolt hiszékenység testén,
majd az elkerülhetetlen eszméletvesztés
tudattalanul allegorikus csendjén
rímtelen fáradtságba torzulnak.

egyikünk szükségtelen,
másikunk embertelen.

hangtalanul magamtalan vagyok,
mozdulatlanul, ingóságaim között,
szemmel követem végső bukásod,
s amíg rád testálom némaságomat
holmi elrongyosodott anzikszon,
a veledtelen óvó ismeretlensége
egyszerre teremtett és temetett.

így kifosztva,
a felejtés, emlékezés és élvezet
korcsosult játékaiba burkolva
goromba formák öl(el)nek alaktalanul.

elviselhetetlenül és mélyen,
akár a tükörképünk elhagyatottsága,
de mégis szeretlek.

2015. február 21.