Eszmény

Zoltanus•  2014. június 22. 04:04

Eszmény


a barlangból a fénybe másztunk, de...


...lepel terül a józanság szobrára,

és bárgyú fapofák diadalittas

hörgése visszhangzik a templomban,

ami sárból és deszkából összetákolt,

penészes romhalmaz a sírhanton,

mégis, belülről arany minden.

egyedül isten nincsen.

hol a dicsőség?


(keserédesből savanyú.

ennyi a leltár,

míg a bűn vegzál,

szentedet keresed

az eltépett fecnik

papírkáoszában.)


kacattá vedlettek a magasztos eszmék,

és az erény csak porfogó kellék

az éhező, üres könyvespolcon.

bohóccá kopott az idol.

ember, mint bukott ikon.


önmagába visszatérő evolúcióként

zsibongunk az egyenlőség kövénél.

kóboráram a bölcseknél.

csak pocsékoljuk a megvilágosodást.

túl magas a számla.


az utolsó kapcsolja le a villant!


2014. június 22. 0:50

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!