ember vi.

Zoltanus•  2018. március 4. 18:03

Káldi Zoltán: ember vi.


te lekapart palimpszeszt!

hol van hát a Királyságod?

a plakátokon hirdetett paráznaságon

és az alkoholban rekkent garázdaságon?


(halkan kacagnak. rettegsz már?)


hidegen idegen Szinapszisok

dorbézolnak elhaló sejtjeidben,

aztán felemésztenek tetteidben.

téged néznek. az embert.

összevernek. széthordanak. összeraknak.

ellöknek. szeretnek. hívnak. űznek.

de az illatod nem változik:

ugyanúgy bűzlesz.


(figyeld! kacagnak.)


végül begombolod szégyenedet,

szörnyek táncolnak az arcéleden

és köréd szűkölnek a tapéták.

leszorítanak és beborítanak.

ebben a börleszkbe hajló katarzisban

így, kendőbe kötve, rongyba tekerve

és filterek nélkül hívnak tetemre

önmagad árulói.


(figyeld! kacagnak.)


egészen korcs szereposztás:

te élsz és te meghalsz.

szinte megható - mégse sírnak.

amolyan Woody Allen-utánérzet:

egyszerű életfosztás.


vérzel? vérzel.


(figyeld! kacagnak.)


2018. március 4.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!