Elevenen itt és ott

Zoltanus•  2014. december 22. 16:53

Elevenen itt és ott

rongyossá koptattam a papírlapokat
örökkévalóságod vörös tintájával,
és felsejlettünk a napos oldalon.

elindult a vonat és rágyújtottam.
az illanó cigarettafüstben villanó arcod
belém nyesett, akár az ajkad kontúrja
a maszatos palacsintástányér fölött.

néha megfogtad a kezem.
néha megfogtam a kezed.
és az ölelések túlcsordult jelenjében,
a görcstelen zöldek kereszttüzében
sebzetten vallottam a nevedről.
újra önmagam voltam
a múló időn lebegve és kettőnk között.

kinn zakatolnak, benn kattognak
a körém szorított, szorongó idegek,
de a mosoly többé nem idegen,
és az áporodott nihil megtelt illattal.

miattad. miattam.
mert visszaadtad az árnyékomat az
életeddel.

nincs magyarázat. itt és ott. eleven percek.
egy lány a hintán.
nincs búcsú, csak egy viszlát.

2014. november 28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!