Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elevenen itt és ott
Zoltanus 2014. december 22. 16:53
Elevenen itt és ott
rongyossá koptattam a papírlapokat
örökkévalóságod vörös tintájával,
és felsejlettünk a napos oldalon.
elindult a vonat és rágyújtottam.
az illanó cigarettafüstben villanó arcod
belém nyesett, akár az ajkad kontúrja
a maszatos palacsintástányér fölött.
néha megfogtad a kezem.
néha megfogtam a kezed.
és az ölelések túlcsordult jelenjében,
a görcstelen zöldek kereszttüzében
sebzetten vallottam a nevedről.
újra önmagam voltam
a múló időn lebegve és kettőnk között.
kinn zakatolnak, benn kattognak
a körém szorított, szorongó idegek,
de a mosoly többé nem idegen,
és az áporodott nihil megtelt illattal.
miattad. miattam.
mert visszaadtad az árnyékomat az
életeddel.
nincs magyarázat. itt és ott. eleven percek.
egy lány a hintán.
nincs búcsú, csak egy viszlát.
2014. november 28.