Daidalosz

Zoltanus•  2018. október 25. 20:59

Daidalosz


mégis mennyi 
a szárnycsapások száma a Napig?
megszállottan megszámoltad,
aztán talán magát Apollónt vádoltad?


végigszaladtál a hegytető ormán,
és hogy csodálkozott a szarvasbogár
a göröngy legmagasabb pontján...
mert te láttad a csillagkorláton a rozsdát,
a mézben és viaszban száradó madarak tollát,
annak éteri voltát és egy emberi álom hosszát.


megtudtad, honnan indul a szél? meddig ér?
akár a takaró, de részegen szaladó.
tenyeredben tartottad a felhők súlyát,
a test húsát, a zuhanás kontúrját?
megtapogattad a villámok görbületét,
egy megállíthatatlan égitest keserívét,
a létezés díszét vagy inkább felszínét,
majd szorítottad az istenek könyörületét?
megfigyelted a napsugarak beesési szögét,
de elfelejtetted egy gyermek életösztönét?
hiszen kimérted a ködszemcsét térfogatát,
azok fagyba hajló, hajnali fonatát,
mégis megszülted fiad áldozatát.


végül összetákoltad az életet.
- emelkedek! mégis emelkedek!
repülök! - kiáltotta Ikarosz.
- megöltem! - siránkozott Daidalosz.


2018. október 25.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!