Bűnbe merengő

Zoltanus•  2015. március 31. 18:50

Bűnbe merengő

szörnyek morajlanak, bimbódzó mételyek,
s felajzott lepellel borítanak kételyek
felhevült éjszakák és ledermedt reggelek
nihilbe hajló, félreskiccelt vázlatán,
majd emészt a köd, koncként perdülök
a rúzsba mázolt ajkak gúnyos válaszán,
míg rögtönzött szeretőként zendülök.

a haragos partokra leereszkedő dagály
elmossa hanyagul épített homokváramat,
s maradok tékozolt soraimmal vád alatt;
amíg tisztelettel és semmivel, bókolva
sablonos kontúrok feszülnek torkomra,
az elnapolt megvilágosodás csendjének
árnyéka simul elefántcsonttornyomra.

Parnasszosz farkasüvöltéseinek eszménye
egy tavaszi tetem felmagasztalt reménye.

azbesztízű földdarabok és kiforgatott rögök
az emberszerűség elejtett megnyugvásában,
míg lebegek megtévesztésben és elválásban,
a ledarált közhelyeken románcra ébredés
nem más, csupán egy post mortem képzelgés,
és a szerelem közönyös ásítása áporodik
minden magamutogató megváltásban.

riannak a bűnök,
lopott perceimben hasadnak;
egyik-másik egészen képrázó,
makacs mondatokban káprázó.

mégis,
tiszta tintával miként purgáljak?

2015. március 31.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zoltanus2015. április 1. 08:21

Nehéz.

skary2015. április 1. 04:43

háát nehéz az biztos :)