Az érkező, amint távozik

Az érkező, amint távozik

Emberek! Új korok égett szárnyain érkezik. Ollé!

Egy csöves, egy bohém.
Falak között végtelen
horizont. Paradox.
Lát, hall, ízlel és nem érez.
Figyel.
Magassarkúk kopogása,
ribancok iskolája.
A betonköves utcákon
feldúlt tengerként özönlenek
a farkukat lóbáló,
élőhalottként kószáló,
izzadtságban ázott rongybabák.
Alfahím és bétalány.
A szavatosságuk lejárt.

Az érkező másnapos -
savanyú és fapados.
Woody Allen utánérzet.

Beteljesül a végzet.
A hajnal alkonyatba fordul,
amíg a vér az agyba tódul,
hiszen demencia s deviancia
nagykövete zsarnokoskodik.
Száraz kifli maradéka,
csupán ennyi a hagyatéka
az elszalajtott jövőnek,
jutalma a nyaktörőnek.

"A tudatlanság áldás."
Itt mindenki szent,
butaságra felkent.
Ösztönvezérelt állatok,
transzvesztitának öltözve,
rekedten üvöltve harsogják:
ez a normális állapot.
Túlburjánzott liberalizmus.
Az érkező távozik -
százezres emigráció.

Régi melódia hangjegyein törik élete porrá.

2013. november 23.