Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Anyám
Zoltanus• 2016. április 29. 10:18
Anyám
korhadó szarvakkal és vérző síppal
kutatom striáid foszlását,
egy tékozló fiú összeomlását
a színek kusza, kotorék oszlásán,
majd csillagkorláton ülve próbálom
megfejteni torz tükörképemet
méhlepényed baljós bomlásán.
mégis a végtelenségig űzöm
mosolyod égig érő emlékét,
egy angyaltalan világ jelentését,
míg mankód nélküli lélegzetvételeimben
szédülök hiányod szűk erkélyén,
és kecskelábaimon bicegek
megváltásom méla mezsgyéjén.
2016. április 29.