Ágy

Ágy

játszadozhatsz, ugrálhatsz rajtam,
bármikor megvethetsz, ölelhetsz,
néha dörzsöllek, ám simogatlak,
ha fáradtan szeretetért koldulsz,
otthonod vagyok, de ellenséged,
körforgásodban sérülsz és gyógyulsz,
mégis minduntalan hívogatlak.

egy haszontalan fatákolmány -
lehetne akár gödör vagy fészer,
termeszekkel, poratkákkal együtt
magába szívott füstöt és könnyet,
kívánt ő többet: nedves foltokat,
a bőr selymét, hajszálakat, pernyét,
de nem más, mint egy éhes bohózat.

recsegek, susogok, megrepedek,
szálkáimmal benned rekedek,
és hideg huzatomra fanyalodsz.
elég, ha rám nézel, ennyit adok:
szakadt kispárna, rozsdás glória.
micsoda lim-lom katedrális...
miféle pokolbéli agónia...

ember lennék?
a rongyos vásznak erdejében,
a tirádák puha temetőjében
cirádák borzolják testem.

az epedarugók közé rejtve,
de ott van a lelkem.

2015. október 25.