Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A szerelem eufemizmusa II.
Zoltanus 2015. február 11. 21:30
A szerelem eufemizmusa II.
mikor egy ketrecbe kerültünk
és gyarló játékot teremtettünk,
miközben összeroppant a világunk,
megtalált az idegenség sekélye,
és a szívfalra csonkolt csökevények
kínosan félreértett agóniájában
oly haszontalanul gravitáltunk.
görcsbe ránduló alkony idején
kényszeresen egymásnak rebbentünk,
mint ólukból kirángatott vérebek,
s míg ösztöneink és árnyaink között
nyüszítve, vonyítva megrekkentünk,
leszakadt pupilláinkban felsejlettek
a vértől csöpögő fogak és karmok.
szétmarcangolt zsarnokok és bábuk
túlontúl életszagú hörgésében
lezüllött a büszkeség és a kegyelem,
amíg a meztelenné őrölt lelkeken
és az ócskán szembeköpött szeretleken
zaklatottan a homokba süllyedtek
a félreképzelt és félresértett tetemek.
2015. február 11.