Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A sírásó
Zoltanus 2014. május 9. 10:01
A sírásó
feltárom a legmélyebb bugyrokat...
...majd lezárom az elmét,
s így manifesztálódik a bűn.
temetem a sittet, a sallangot,
sírásóként nem rögöket,
de csontokat okádok rád.
gyűrődnek a papírhegyek,
beszippant a panelmámor.
járókeretes támaszték
az elrongyolt ima. snitt,
és az azbesztben purgálok.
rekken minden szívdobbanás,
kiakad a torziós inga,
és ahogy a rezgéshullámok arcon csapnak
(kirobbanó ejakuláció)
felömlik az epifánia.
"a nap árnyéka vetül szememre,
amint meztelenséget és búskomorságot
ültetsz belém",
és elgyötörten korzózunk
ebben a nincstelen éterben.
örök hajnal a mocsokban,
gyolcsokban és korcsokban.
koppan a hamar, és belémzizegett a tavasz.
2014. május 9. 5:49