A rianó valóság határán

Zoltanus•  2014. június 8. 15:43

A rianó valóság határán

kommersz karakterek a csigalépcsőn.

random szimbólumok
a meszesfehér sablonakton.
szomjazom az erkölcsi máglyát,
amiben a lopott szavak
homokba rajzolt horogkeresztként
henyélő Krisztust játszanak.

a szőrszálakon sercenő vonó
élettel tölti meg a vásznat.

hanyag Laokoón-csoport a színházban.

egy szál Lucky az ujjaim között,
és magamra borítom a szarkofág
múltba torzult maszkját,
amíg a szaggatott hegedű
beleveszik a rekedt kottába.

dekódolom a felsejlő képkockákat,
amik donorként fellobbantják
a feketefehérből szürkébe málló,
szálkás táncparkettát.

tétován pazarlom a betűket,
hiszen a névtelen költő ihlete
nem más, mint érvágó irónia.

egy levegőtlen kapszulában
önmagam köré gravitálok,
és lenyelem a pirulát.

rajtam röhögnek a logók.

koccannak a szimbiózisban erjedő mondatok.

2014. június 7. 12:04

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!