A múzsák szájszaga (ars poetica iii)

Zoltanus•  2014. szeptember 18. 09:53

A múzsák szájszaga
(ars poetica iii)

amikor a szent nehezékké vált,
szinesztéziára hangolom az idegrendszerem.

fapados abszurd az anzikszon,
ezen az ingerszegény olajfestményen,
és tépett fecniken koldul a hisztéria
a tintában fürdetett nyaktiló alatt.

a keserédes valóság karcolata az álom,
és amíg a vasútállomás vakolata hullik,
nem tudom, hova futnak a sínek.

sántán menetelek a rímképletek
sustorgós, közhelyes ingoványába,
és ujjaimat, eret szorítva, körbefonják
a búcsúban ki nem mondott szavak.
lehettem volna megfeszített neopilinszky,
de Mefisztóként vonaglok a jegyzetfüzeten.

talán, senki vagyok.

filléres gegek a kockás papíron -
magamnak írtam, mégis, te inhaláltad
minden kétperces szerelmem zanzáját,
de túl sokáig cipeltem a múzsák szájszagát,
így manifesztálódtam egy sosem kanonizált,
rongyos stricivé a költészet tornácán...

...és nem fizetnek a csalfa versek.

majd boldoggá avatnak tétova perceim,
a kereszt árnyéka égeti kacifántos soraimat -
elkárhozom, így is, úgy is:
ripacsként játszom a jóllakottat.
klisé - leprásként leesnek rólam
és görcsösen elmorzsolom a szótagokat;

(megemészted és kihányod)

"halandóból így lettem halhatatlan"
gettóköltőként a flaszteron.

2014. szeptember 18.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zoltanus2014. szeptember 24. 08:22

Köszönöm.

designo2014. szeptember 23. 15:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Zoltanus2014. szeptember 18. 16:52

Köszönöm szépen.

Törölt tag2014. szeptember 18. 12:02

Törölt hozzászólás.