A férfi

A férfi

Nő! levedlett esküinket varrod,
toldozod-foldozod bukásainkat
törvényeiddel hitvány tintán,
és az éjszaka magányában hallod
a csontig áradó üvöltésünket,
egy öleletlen állat megváltását
megvetésed és imádatod titkán.

elég! elég! már szinte elítélsz,
aztán piszkosan csodálsz, pedig
csak magunknak őrizzük a koncot,
míg vágyaink szerteszét tántorognak
gyógyíthatatlan cisztákon,
és gyarlóságaink kielégülnek
zsákmánykurvákkal a tisztáson.

kegyetlenségünk mélysége
akár csöndünk éhsége.

régen jámbor Pánként énekeltünk
a tiszta hiszékenység szépségén,
de mi nyitva volt, becsukódik,
a sebek szörnyeket teremtenek,
és az elhagyottság keserű kétségén
a háború vigasztalan zenél,
majd a sípok vérezni kezdenek.

egy árva ikon,
idegen, imbolygó végzet;
a férfi bálvány és zsarnok,
szótlan szeretet és szégyen.

egészen rabok vagyunk a ködben,
mégis hazatalálunk...

...valahova. bárhova.

2015. május 25.