Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csigaházban
Zoltanus• 2014. december 22. 16:54
A csigaházban
feslett szívizomhúrjaimon pendülsz.
a széttagolt csendben tétován rendül
arcom sokszínű mimikája,
miközben könyvedet lapozom,
s amíg elnyomom az utolsó csikket
a múltamon átívelő ponyván,
lebontom a félelmekből épült sittet
és zihálom az evangéliumod.
hol vannak a szárnyaid és hol van a glóriád?
elvetetted őket, mialatt
démonjaink keringőztek a rekedt fonográf
karcolta, bíbor bakeliten.
a szólamok között, sebzetten, egymásba olvadunk.
2014. december 8.
hextorini2014. december 22. 19:06
Izgalmas, jó vers :) Bíbor bakelit... hm.